Monday, February 11, 2013

kontrasztban..


neha
mikor eljon a nap vege, az ejszaka beboritja, mint anya ole a gyermeket
ugy huzodom ossze en is ebben a talan nekem teremtett sotetben
es felek
szempillam szelen batortalan konnycsepp csucsul
ugrasra keszen
felek attol a felelemtol, amit soha nem ereztem
csak mostanaban, ebben a kozelmultban
pislantasom a konnycsepp halalugrasa, tudom es feltem
keresem magamban a vidam, jokedvut
nevesse ki a batortalan konnycseppem, felelmem
neha nekem is jo lenne ujra  es ismet, es megint es mindig
erezni , latni, tudni, fogni
azt a torekeny szalat, melynek neve a
visszavarnak
ha lenne masik vege, ha volna otthona, talaja
lehetne konnycseppje is, lehetne batrabb, buszkebb,
mint az enyim.
Olyan barmilyen lehetne, aminek lenyege a lete lenne.



4 comments:

  1. Ó,még verseket is írsz!!!!!!Ismerősöm ez a legördülő könnycsepp.....
    Mától nálunk szakad a hó,de szeretem!

    ReplyDelete
  2. Monika:) csak ahhoz hasonlot, nem tudok verset irni, de nem tantorit el, hogy neha ne probaljam meg:)
    Szep ez a februar ugy latom, barhonnan nezzuk:)

    puszillak:)

    ReplyDelete
  3. Nagyon szép a vers! Kedvenc sorom: "...pillantásom a könnycsepp halálugrása..."

    ReplyDelete
  4. Koszonom Kati:)ha te is dicsered, az batoritast ad nekem:))

    ReplyDelete