Friday, February 22, 2013

dezsavus doktornõ...


A belgyogyaszat emeleten leptem be a liftbe, elegans fekete kabat, csizma, sal, taska.
Nem rossz hangulatban, akit latogattam sikerult egy ket nevetesre birnom, abbol maradt meg az arcomon, hoztam magammal.
A lift , nem vettem eszre, eggyel foljebb vitt, a sebeszetre, ott szallt be a magas ferfi, taskajabol kilogott a stetoszkop.Koszont mosolyogva.
Kerdo tekintettel fordul felem, ujja a gomb  iranyaban, latvan  a garazst nyomtam be, rabolintott, hogy o is.
-Hosszu nap? probalt beszelgetest inditani
Ebbol az egy mondatbol ertelmeztem, kolleganak nez, mert folytatva maris egy szakirodalommal kapcsolatos magazinrol beszelt.Kozben a mondatai koze betuzve, hogy meg nem latott, uj lehetek.
A fejemben a kisordog kapcsolt, felvillant a lampa.Magasabb lettem eskuszom 2 cm-el, mert raadasul hozza tudtam szolni, marmint a szakirodalomhoz.
Az automatanal kifizettem a parkolasom, ahol meg alldogalt .Nem latta az enyem csak masfel orara szolt, kartyat dob ki a gep.
Boldogan setaltam a  kocsim fele,  hiszen nagyjabol 3 percig "doktorno" lehettem.
Meg utanam szolt: A vagy B hetes ebedidom van?
Aki A-t mond, mondjon B-t is, kattant a fejemben, folytatvan az artalmatlan jatekom.
B- valaszoltam, teljesen megfordulva fele.
Talan keresni fog az ebedloben masnap?gondoltam at..majd megrazva a fejem nevetve ultem be , es nem engedtem, hogy barki elrontsa azt a harom percem, amikor doktorno lehettem, ha csak jatszasibol is:)
*az esemeny rogzitesenek apropoja, az elso hatalmas almom az volt, hogy orvos leszek, es sebesz.Ha lehet nagyon hires.
* a foto keszulesekor ment el az utolso hajom, amely elsuhanhatott volna meg velem az orvostudomanyok birodalmaba.
**bar nem lettem orvos, uj almaim lettek, megis 3 embert elesztettem ujra(eddig), akik kozul eggyel ma is kapcsolatban vagyunk.
***egyszer reg, kamaszkorom elejen, ebedeltem orvossal, tanulo voltam, es nekem adta a savanyu uborkajat.Resztelt maj volt a menu, en a majat adtam cserebe, mert undorodtam a belsosegektol.
Igy esett az eset, hogy doktorno nem lettem, de megis hittek annak sokszor, csinaltam orvosit tobbszor,es ebedeltem orvossal, ha nem is azzal , aki az ebedidomre volt kivancsi.A dolgok igy vagy ugy, de mindig kerekke valnak, ha csak sajat szorakoztatasunkra is:)
Vajon hanyszor mondhato, irhato, olvashato, gondolhato az a "jelenseg", amikor nem a papir, illetve ruha teszi az embert, hanem egyszeruen a raszuletettsege, a kepessege, az adottsaga, es megis papir/ruha hianyaban nem azt teszi, amiben talan a  legjobb lehetne, kulonosen, ha alomkent teljesul be.Soha nem fog kiderulni.




18 comments:

  1. jó kis story...és ennyi huncutság kell...doktornő:))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Orsi koszi, en is ugy gondolom ennyi belefer:))

      Delete
  2. Ez de jó kis történet! Jól tetted, hogy végig játszottad! :))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Eva:)orulok, hogy atelted velem, a jatekossagat:))

      Delete
  3. Ez jó volt nagyon!
    :)))
    Szegény doki, meg lehet, hogy még műszakot is cserélt miattad...
    ;)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Monika:)nehany napig eszembe jutott, talan varja megjelenek az ebedloben:D artatlan jatek volt, es orulok, hogy neked tetszett!:)

      Delete
  4. Olvastalak tegnap, s jót derültem. kellenek ilyen kis szösszenetek, hogy az embernek jó napja legyen!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nagyon orulok Aniko:))eppen ezert meseltem el, hogy ti is mosolyogjatok:))nagyon fontosak az ilyen pillanatok, nem surun van, de ha igen, akkor emlekezetesen jo:))

      Delete
  5. Az álmok arra valók, hogy megvalósuljanak, ha csak egy-két pillanatra is, kedves doktornő ! :) Eszter

    ReplyDelete
    Replies
    1. Tele vagyok ilyen pillanatokkal Eszter:))koszonom!

      Direkt tetszik, hogy nektek is teszett, es jol ment a humoros-jatek resze, mert csak az volt:)

      Delete
  6. Tetszik a történet, de nekem még sokat el kell nálad olvasnom, szeretném behozni a lemaradást, mikor nem voltam itt, és természetesen érdekelnek is.
    Puszillak :)))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Orulok, hogy latlak Rozsa:))puszillak!

      Delete
  7. Jó kis történet! Ebből is látszik, hogy a legjobb novellát mindíg a valóság "íratja". Kár, hogy nem lettél orvos, valami azt súgja, hogy érdemes lett volna :-)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Orok kerdes marad bennem.Es talan orok megbanas:)de hiaba bantom magam, az Elet kozbeszolt, masfele terelt.

      Delete
  8. Doktorno Draga,
    azt már mondtam egyszer-sokszor, hogy remekul ír, azt is említettem már, hogy a fotózáshoz is van "némi" affinitása, de azt még nem, gyönyörű. pedig igaz.

    orulok hogy lattalak,
    k.
    xoxo

    ReplyDelete
  9. Draga Klara:))loveu:)))es koszonom, ami az iras ertekeleset illeti, mindenkiet sokra ertekelem, de amikor Te irsz, akkor tobbre:))

    puszillak:)

    xoxox

    ReplyDelete