Saturday, February 9, 2013

hogyan ismerkedjünk télen...




...meg emlekszem milyen furcsan vettem tudomasul annak idejen, amikor eloszor lett kocsim, a teli felkeszulest itt, itt felenk, mert csoppet sem hasonlit az otthonira ez az itteni.
Legyen mindig holapat a csomagtartoban, so, lampa, takaro,nehany konzerv, zseblampa.

Az orok lazado enem fittyet hanyt erre, soha egyik tartozek nem volt evekig.
Ma mar fel vagyok szerelve, lapat nelkul egy lepest sem es amikor ezt igy eldontottem magamban, fogalmam nem volt a mai naprol, es arrol sem, mennyire nem szabad lebecsulni egy holapat erejet, mert oriasival bir.
Mondanom sem kell elakadtam az utcank vegen, mert ahol en kihajtottam volna , eppen oda toltak elotte masodperccel a meroleges uton tisztitok.Nem estem panikba, kiugrottam, lapatolni kezdtem.Lass csodat.Egy perc sem telt el, a sarki hazbol jon a ferfi lapattal, bolint egyet , es lapatolni kezd.Kozben nehezkesen de megindul a beszelgetes, mar azt is tudom, hogy  felesege amerikai, es szerinte mi kanadaiak tul udavariasak, kedvesek vagyunk:)kozben jon egy gyalogos ferfi, megall, hogy mit segithet.Ugy dontenek eleget lapatoltunk, uljek be, megprobalnak kitolni.Elore hatra hintazom a kocsit, ok probalnak kilokni de meg nem sikerul.Mire kiszallok mar harman lapatolnak.Engem ujbol visszaultetnek, elore hatra lendulet, sikerul..parkolom a kocsit, megyek megkoszonni, es persze nem hagyhatom a csodalapatom sem.Meg kezet is fogtunk, nahat..mindenki jokedvu, mosolyog, ez a nap is jol indul.
Na most utana gondolkodtam a lapat fontossagan.Ha nincs nalam es csak ulok a kocsiban, kicsi a valoszinusege, hogy valaki rajon (legalabbis rovid idon belul) mi a baj velem.Ha csak egy kocsit latnak, be is lehet dogolve, benzin kifogyva, stb.
Mindenkeppen a lapat a varazsbot ebben az egyenletben.A hoeses, termeszeti katasztrofa, a baj, barmilyen hihetetlen de osszehoz embereket.Meg engem is megnyit, beszelek, nevetek, kezet fogok.Pedig nem is szeretek itt lakni :)
Ervenyes itt is a mondas, miszerint minden rosszban van valami jo:egy elakadasban is:)

17 comments:

  1. Na ez az , amit itthon ritkán látnál. És ez az egyik, amiért ha egyszer elmegyünk innen nem fog hiányozni.

    ReplyDelete
    Replies
    1. tami:)
      elso benyomasom itt az volt, milyen hidegek, tartozkodoak az emberek.Viszont barmi ilyen elofordul azonnal osszefogas, segites van.Megis borzasztoan erdekes a kontraszt, nincs olyan erzelem belevive, de talan idehizhato a nem az szmait ki mond, hanem mit csinal.

      Delete
  2. Kedves Ágnes! És kedves kovtama!:-)
    AZért van ilyen itthon is, csak ritka, mint a fehér holló.:-( Valahogy az emberek már segiteni sem mernek. SZámtalan példát éltem át, amikor senki nem lépett oda a máűsikhoz segiteni, de ha az ember lánya megteszi ( esetleg) az elsö lépést, akkor követendö példát látnak maguk elött az emberek. Pláne, ha egy nö teszi ezt. ( Én már léptem ki egyszer kétszer a kocsiból, elkadt autót tolni...:-)

    És engem mindig csodálkozásra késztet illetve ismétlésre, az az érzés, amit itt Ágnes leirt, hogy utána mosolyognak az emberek és egy-két kedves szó is elhangzik. Már azért megérte, és én ezek után mindig szebbnek látom a napot. Alapban szeretek segiteni, ha azt látom, hogy szükség van rám....mert mindig jókedvre derit az utána következö "katarzis".:*))

    Legyen szép napotok!:-*)))

    Ui.: Itt kicsit esik a hó...és mivel nekem sincs a kocsiban hólapát, reggeli után kimegyek és keresek egyet a kocsiba.:-)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Csilla:)
      valamikor 8 eve volt, otthon voltam, elakadt egy nyugdijas par, akik a hazunkban laktak, lakasuk volt nagy tombben.KImentem a kerekek korul besoztam, megtoltam oket.Szinhazjegyet kaptam kesobb, mert a neni ott dolgozott:)
      Utana ugy neztek ram mindig, mintha a Marsrol jottem volna:))
      Segitokesz emberek mindenutt vannak , itt sem tomeges,de akad sok.

      puszillak Cssilla:)

      Delete
    2. Hát ezért volt ott a ritkán.:) Mondjuk én már 3 éve csinálom végig egyedül a telet, falun és számtalanszor láttak kint hólapáttal a kezemben férfiak is, /a tavalyi tél borzasztó volt / de egyszer sem segített senki, pedig ott mentek el a kocsifeljárónál. Na mindegy, testmozgásnak belefért az életmódváltásomba.:):)

      Delete
    3. tami:)en pont igy fogom fel, testedzes, ha nincs segitseg.Szamtalanszor volt olyana ferjem ele kellett menni, ami csak ugy lett, hogy magam kellett kiasni a hobol.Otthon azt hiszem a mentalitas olyan szempontbol mas(magam is megeltem)ha a ferj segit a feleseg felreerti azonnal.Itt ilyen szempontbol ez mas, egy lapatolasba, beszelgetesbe nem visznek bele mast, mert nincs mit.
      Egyebkent meg a legfontosabba felfogas, en midig tortanak veszem, na jo, amikor 1 meter mar es csak lapatolhat az ember, kisse az agyara megy, tudom:)

      Delete
    4. nem tortanak, tornanak:))lehet freudi?:)ezen nevetek itt.

      Delete
  3. ugye milyen kevés és milyen kicsi gesztus is elég ahhoz, hogy jó legyen az ember napja?:)

    tavaly február közepén volt itt nálunk egy, két napig tartó hóvihar, de olyan, ami ritkán fordul elő felénk. Úgy befújta az utca torkolatát meg egy jó nagy szakaszt a szél hóval, hogy - gondoltuk mi - autó aztán se ki, se be nem tud jönni. Az ablakból láttuk, hogy mégis bemerészkedett egy autó és el is akadt és egy darabig néztük, hogy kínlódik, de nem sikerült kievickélnie. A férjemmel fogtuk a hólapátot és mentünk segíteni rajta. Nála persze semmi nem volt. Egyszer csak látjuk, hogy jön az egyik szomszéd...majd a másik. Kiástuk a kocsit ééééés...a férfi ki sem szállt, annyit sem mondott, hogy bakfitty :D álltunk ott lemeredve, hogy nah, azért egy köszönöm belefért volna:)
    Mondjuk, nem fogtuk fel tragikusan, nevettünk, hogy jó kis testmozgás volt lapátolni, meg közben elviccelődtünk egymással:) az, hogy az illetőnél ennyi volt a hála, hááát, azt őt jellemezte, nem minket.
    Elnézést, hogy hosszú voltam.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Orsi:)koszonom, hogy elmeselted, merta fonti folytatasa, hogy en segitettem es kaptam egy szinhazjegyet, amit nem tudtam felhasznalni.Valahol ugy vettek nem viszonoztam, nem koszontem meg?megsertodtek ram:)
      Ha valaki nem kosozn meg, meg abban s zavar, ha magam ele engedem :)olyan jo, ha visszaintenek egy kosoznomot.Igazan nem lett volna neki sem megterhelo, ha megall es megkoszoni.Bar az is lehet felt megallni, nehogy elakadjon, nem tudni:)

      Delete
    2. lehet félt, hogy ismét elakad nem tudom, de azért az ablakot le lehetett volna tekerni:) mindegy, tényleg nem érdekes már, csak az ilyen belerögződik az emlékezetbe.

      Delete
    3. Teljesen egyetertek Veled Orsi!!meg dudalhatott volna, vagy valami jel, ez a minimum.Es valoban igaz, mennyire megmarad, en is ilyen vagyok.

      Delete
  4. Az első ami nekem is eszembe jutott, az, hogy ilyet itthon nem nagyon látni...
    Az márs dolog, hogy mi rendszeresen segítünk a rászorulóknak, de visszafelé ez már sajna nem működik!
    Jelenleg kb 15-18 cm hó van nálunk, most hogy kinéztem az ablakon (és azóta is folyamatosan esik) kíváncsi leszek arra, mikor történik valami...
    -mert Budapest legutolsó utcájában egy Budai dombhoz hasonló magasságban lakunk, csak természetesen Pesten, így mi rendszerint kimaradunk a hókotrásból.
    Vagyis magunknak kell mindent intézni...
    annak ellenére, hogy tőlünk 1 utcányira, már főútvonal van!
    :(

    ReplyDelete
    Replies
    1. Monika:)megmondom oszinten itt sem olyan gyakori, csak rendkivuli helyzetekben azert megis, akkor beindul a segites sok emberben.Egyszer forrocsokit, kavet, takarot vittem autopalyan ragadtaknak, es meg rajtam kivul sokan.Most talan azt kaptam vissza?
      Bizom benne jol megusszatok a havat, itt egy napos volt, es szerencsere utana egesz ejjel dolgoztak, meg masnap, de ez belvaros.A kieso reszekhez itt sem jutnak ugy el.

      Delete
  5. Ágnes, kedves !

    Van egy mondás: Ha mindig jót teszel, azt nem biztos, hogy észre veszik, de ha egyszer abbahagyod, hát az mindjárt mindenkinek feltűnik!
    Aki alapból segítőkész, annak az esik nehezére, hogy ne menjen oda lapátolni, teát vagy takarót vinni. Nem is a köszönöm-ért vagy egy mosolyért. Hanem önmagáért teszi az ember. Ezek az emberek így születnek, a kudarcok sem teszik másmilyenné. De reggel jó érzéssel kelnek és nyugodt lelkiismerettel néznek a tükörbe.
    Mert a hétköznapok hősei köztünk élnek ... :)

    ReplyDelete
    Replies

    1. babi Kedves:)hogy mennyire tetszik a mondasod, es mennyire igaz is.Ez valoban velunk szuletett , viselekdesi forma, es ha az ellen teszunk mi erezzuk rosszul magunkat.
      A hetkoznap meg tele van hosokkel:)

      Koszonom, puszi:)

      Delete
  6. Jó volt ezt olvasni, igen jó ha segítenek rajtunk és az is jó ha mi segítünk, bár az utóbbi talán jobb.Abban a nagy hóban hidegben ott felétek volt ezen a napon volt egy jó szívmelengető történet...egy lapáttal a főszerepben. :) és már nem is volt olyan hideg ugye?

    ReplyDelete
  7. Gabi:)es a melegsegtol meg a ho is gyorsabban olvad:)szeretek leirni olyat, ami pozitiv.Olyan nem letezik, hogy csak jo legyen, de jo, ha az van a tobbsegben, es foleg kihangsulyozva:)
    Mar nem is volt, es nincs olyan hideg.Koszonom:)

    puszillak:)

    ReplyDelete