Wednesday, January 16, 2013

Lola az ablakban...


..a kocsibol ahogy kilepek, elso dolgom a folnezes, mert tudom, hogy varnak, nez az a tunderi szempar, akinek en vagyok a vilag kozepe.Meg akkor is, ha magamrol egeszen masokat gondolok eppen, es a vilag kozepenek a kozeleben sem jarok.Ilyenkor azt hiszem levegot sem vesz addig, amig fol nem erek, amig az olembe nem ugrik, kapok egy fulmosast, millio puszit, a hajamra foleg, mert kibujnek en a puszik alol, ha tehetnem, de levesz a labamrol..Lola, az en tunderi kiskutyam.
Ugy adodott, hogy ketten vagyunk ma , a macskak teli almot alszanak, rajuk nem szamithattam, Lola viszont kifejezetten imadja a monologjaimat, amit ilyenkor hall tolem.
A reggeli rajz mar ezert esett, mert tudtuk, hogy igy alakul.Szoszmotoltunk konyhaban, furdoszobaban, joves menes, mindenutt a nyomomban, kivancsi, erdeklodo, es lelkes, rajong.Es vegre leulunk diot enni, aminek nagyon orul.Eszi velem, egy kis falat neki, egy nagyobb nekem.Megy ez nekunk.A diotol ilyen okos:)
Olvastunk, irtunk,telefonaltunk sokaig, mikozben el is aludt az olemben.Faraszto esteje lehetett velem, mert horkol, ugy alszik...en meg keresek egy filmet..

6 comments:

  1. Igazi, hűséges társak ők! Zsebi ősszel feltöri, s úgy eszi a diót.

    ReplyDelete
  2. :D ez a diotores tetszik, nagyon:) Imadom a kiskutyam, es o valoszinu tudja is ezt:)

    ReplyDelete
  3. Első pillanatban nem a kutyusra gondoltam, de megértelek :-)))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, eleg felreertheto:))gondolom a fulnyalasnal jottel ra:D

      Delete
  4. Replies
    1. Nagyon szeretem Gabi, en neveltem fol:)

      Delete