Tuesday, January 15, 2013

a nõi lélek anatómiája: a divattól, az autóig...



a mit vegyek fel!?!?...
...egy idore megoldodott, mert teljesen belebolondultam ebbe a kiskabatba.

Eloszor talaltam egy kendot(meg tavaly), utana talaltam ezt a  kis kabatot, ami vezeteshez a legjobb, mert rovid, es hogy teljes legyen, talaltam egy brosst, ami olyan szinu , mint a  gombok.
Ez igy most olyan lett, mint egy kedvenc pulover, amit kilyukasodasig hordok majd.
Pakolas, rendezes kozben meg talaltam egy regebbi lapot a noveremtol, aki ezt az egeszet a divattal elinditotta?:)felszinre hozta idonap elott?:)nem is tudom, jo alany voltam.Sokat utaztam vonaton a noveremmel, o mar felnott volt, en kislany.Rendszerint a vonaton atoltoztetett, amiben jatszom, mielott megerkeztunk  vissza az uj, megjeleno ruhamba.Sok szep volt, de egy kedvenc marad, a sotetkek nadragkosztum, elol a tunikan egy feher margaretaval, hozza feher kalap.Micsoda utazasok voltak, mennyire szerettem, a palyaudvar hangulatat, a szalamis szendvicseket, az instant baratsagokat, melyek mindig csak arra az utra szoltak.Amikor megszuletett az elso gyermeke, orultem is hatartalanul, de pofonkent ert, hogy mostmar csak neki vasarol:)
Akinek ilyen gyermekkora volt, tudja mirol beszelek..az emberek nem jobban szerettek egymast, hanem a rohano vilag kilugozasa helyett, volt idejuk eszrevenni egymast, es mutatni valami affekciot..
Naponta, amikor egyedul , "maganyosan" ulok a kocsimban, nem mindig tudom megfogalmazni, de talan ez hianyzik, az erzes, amit adott, elultetett bennem.Es bar jo ami van , szamtalan elonye van a mobilizalt eletunknek, de neha jo nyavalyogni egy kicsit, mert ugye nok vagyunk, nekunk ez "feladatunk":)


* tegnap harman intettek koszonomot, arra, hogy beengedtem oket magam ele, a mobil eletnek is megtalalom a torekeny szepseget.

4 comments:

  1. Jó érzéseket keltett bennem a bejegyzésed...Kétség kívül megvannak az előnyei a "mobil életnek", de én mégis már előre örvendezek, ha vonatoznom kell. Különösen a Püspökladány-Csíkszereda útvonalat tettem meg nagyon sokszor vonattal. S hiába a 12 órás vonatozás nekem mégsem a fáradság, hanem maga az élmény a maradandó, amit a vonatozás okoz.

    Nálunk nem jellemző, hogy valaki is megköszönné, hogy beengedem a forgalomba. Pedig általában mindig mindenkit beengedek, persze engem csak a legritkább esetekben, de mindig úgy vagyok vele, hogy igyekszem jó példával elől járni, hátha ragadós lesz! :D:D

    Kellemes hetet!

    Puszillak: Viktória.

    ReplyDelete
  2. Mindig orulok, ha masokban is jo erzest kelt, ami bennem is.Nagyon szerettem vonatozni.Itt is van persze, de az ember az autoval elkenyelmesedett, mert elutazom mondjuk valami tavoli varosba es leszallok ,..onnan nem tudom elkepzelni, hogy ne legyen kocsim:)igen, belatom , hogy elkenyelmesedtem ilyen szempontbol.A legjobban azt szerettem odahaza legutobb, amikor vonaton ebedeltem, es kozben szaladt a vonat, a taj velem:)

    A koszones itt sem mindenkori, azert orulok, ha van:)

    puszi, szia:)

    (ma voltam a postan;)

    ReplyDelete
  3. Olvastalak, aztán elmentem, bennem kicsit más emlékek is eébredtek. Utazni rengeteget utaztam egész életemben, 14 éves koromtól szinte máig: iskolák, más városba költözések, családhoz is stb. Most, hogy többet megyünk autóval szinte hiányzik is. Volt vonat, hogy volt ismerős kalauz, leült mellém beszélgetni, azóta már Angliában dolgozik. Volt útvonal, ajhol szinte már minden bokrot ismertem. Istenem, de rég volt...

    ReplyDelete
  4. Aztan nekem is ugy hozta az elet, hogy allandoan utazom, megha nem is vonattal, na meg a sok koltozes.Hosszu kikoto volt a Hegyi utca, azt hiszem ezert faj ugy, de elnyomtam, nem szeretnek megkeseredni.Most ugy vagyok mar, hogy barhol vagyok csak allomas, es nem vegallomas.Igy konnyebb lesz kezelni.
    Es nekem is volt utvonal, ahol minden bokrot ismertem, es iskolaba menven egy kore leptem en:)mindig ezt mondogattam fejben.

    Puszillak Aniko!:)

    ReplyDelete