Monday, May 21, 2012

zajban...


Az ejszakai alom mosolyt sminkelt ismet az arcomra , orommel toltott el az eldobott kulcs, a lakat kulcsa, amivel a nagy ladat lezartam.Biztonsagban tudtam, ami benne van.

A felebredt valosagban sem bant, hogy nem tudom mi van a ladaban, csupan a biztonsagerzes tolt el, nyugtat.Szepen, finoman aramlott szet bennem, mint egy csorgedezo kispatak, ahogy utat tor haladtaban.
Szeretek igy ebredni, nezni az ebredo varost,most valoszerutlenul  csond van.
Ha egyszer elkoltozunk innen, ami orokke velem marad majd, a zaj.Olyan csondben eltem olyan hosszu ideig, ez a mostani zaj zavar, tesztel.Nezem a  sietos embereket , ejjel is sietnek, a forgalom borzasztoan eros meg ejfel korul is.Ha szeretnenek sem tudnanak egymassal kozolni semmit  ekkora zajban.Nem latok kenyszert kozlesre, orulnek is talan.
En eleg sokat beszelek, tudom.A hallgatasom megis farasztobb.Vagy csak konnyebb kezelni a sokszor tartalmatlan, hosszu beszedemet.Vagy csak , ha beszelek, akkor biztosan jol vagyok, es nem is kell ugy figyelni ram?
Erdekes megfigyeles eredmenye:az emberek akkor figyelnek igazan a masikra, amikor elhallgat, (orokre is).
Az alom sminkelte mosolyom aztan sikerul letorolni, mintha valoban make-up-t szednek le.Elegedetlen vagyok magammal megint.Lassan allandosult lesz.
Szerettem volna valami nagyon szepet irni, a zajrol, a csondrol, ahogy egymasba karolva valtjak egymast, de sehogy nem sikerul.

11 comments:

  1. Kedves Ágnes, én is épp a zajon és csenden gondolkozok, megérkeztünk a nagy csendből a zajos kis falunkba, de egyenlőre csak a testem, a többi is jönni fog, csak kell egy kis idő hozzá...a férjemet ennyi év alatt még nem láttam ilyennek, valahogy ő sem leli helyét, nem igazán kelti fel az itthon az érdeklődését, nagyon szép időszakot hagytunk ott, túl jól éreztük magunkat. Kipihenten jelentkezni fogok.

    ReplyDelete
  2. Rozsa:))orulok, hogy megerkeztetek, vartalak vissza, es varom majd a beszamolod nagyon:)de tudom milyen erzelmi hullamvasut, csak nyugodtan, adj idot magadnak, es majd ugyis jon, amikor mar olyan, az iras, az elbeszeles.
    Az elvalasokban, bucsuzasokban talan egyetlen pozitivum, a kovetkezo talalkozas remenye.

    Puszillak, es nagy oleles:)

    ReplyDelete
  3. Értelek én, azt hiszem. A csendben az ember magával lehet, ha akar keres társaságot, bármilyent. A zaj, mintegy erőszakosan tör be, megzavar, elterel, ural. Bár azt mondják egy idő után meg lehet szokni, s már nem hallod. Ezek szerint nem. Vagy ez a zaj mást takar. Egy változást, újdonságot, amit nehezen fogad el az ember. Még a régi húzza, a nyugalom, a csend.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Jol ertettel, keres nelkul jon, van jelen szinte allandoan.
      Nem tudom, hogy meg lehet e szokni, vagy az ember maga ele rakva mutogat ra, indok.Idovel talan mesterseges indok, egyelore valos.
      Majd kiderul:) vagy csak ugy csinalok, hogy direkt meg sem probalom elfogadni:)

      Delete
  4. A kellemetlen rohanós zajok nyugtalanná teszik az embert és nem jó megszokni. Persze vannak jó zajok, megszokott otthoni recsegés, zúgás tiktakkolás. De a kinti őrület...hm jobb kizárni.
    Igazán a belső harmónia a lényeg és neked kedves Ágnes megvan az.lehet kint akármilyen őrült rohanás.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ebben igazad van Gabi kedves:) a harmoniaban is es a nyugtalan zajban is.Arrol is olvastam allandoan stresszben tart, hosszu idovel vernyomast is emel.
      En ugy erzem dacolok , meg sem probalom elfogadni:)remelem enyhulunk egymas fele, a zaj es en:)

      Delete
  5. "Szerettem volna valami nagyon szepet irni, a zajrol, a csondrol, ahogy egymasba karolva valtjak egymast, de sehogy nem sikerul" - írod, és dehogynem. nagyon is sikerult.
    :)
    szep napot! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Orulok nagyon Klara:))allandoan gyotrom magam, mikozben tudom, hogy ugy plane nem fog sikerulni, es nem veszm eszre, hogy megis:)

      puszillak:))

      Delete
  6. This comment has been removed by the author.

    ReplyDelete
  7. Én tegnap reggel, mikor hazaértem a "zajba", lettem figyelmes arra, hogy kezdett emelkedni bennem a feszültség. Nem tudtam hogy mire is, mert semmi attrocitás nem ért. Csak leszálltam a buszról, pár nap csend után a hirtelen sok autó, sietős emberek,zsúfolt járművek. Nyilván ez az évek óta tartó gondolkodásom változásának,átértékelésének is köszönhető,de tényleg ezt éreztem.

    "Ha szeretnenek sem tudnanak egymassal kozolni semmit ekkora zajban." Mennyire jellemző ez az emberekre manapság.
    A ki nem mondott gondolatok, szavak bentrekednek a lélekben.
    De van olyan is, amikor valaki mindig hallgat. Akkor meg utólag kérdezzük meg, hogy miért nem mondtad? Miért nem beszéltél róla?
    Én is sokat beszélek néha, annyi de annyi gondolat van bennem.

    Na de most idő hiányában befejezem, indulnom kell dolgozni!
    Ágnes szép napot neked! :)
    A kukorica nagyon szépen kibújt, tettem ki képet róla.
    Puszillak
    Edit

    ReplyDelete
  8. Neha ugy erzem a fejlodessel majdenem parhuzamosan termeltuk az idegbajt,a stresszt:)
    Persze en is imadok autot vezetni, meg egy gepeket, es igy soha nem gondolkodtam el mekkora zajt csinalok.Itt tomoritve kapom:)
    Nem fogok tudni sokaig itt lakni, mar most tudom.

    Megneztem a kukoricat nalad, nagyon orulok, hogy igy fejlodik:)

    Szep napod legyen, keves zajjal:D

    puszillak, szia;)

    ReplyDelete