Sunday, May 6, 2012

este...


Szerettem a gyerekkorom anyaknapjait, az egyszerusegukkel, szolidsagukkal, oszintesegukkel.Hianyoztak ma nagyon.
Eleg volt a kertbol leszakitani viragot, rajzolni valamit es oromet okoztunk, de tenyleg.
Nem tudom meg ma sem , igazan mikor valik valaki felnotte, mitol? hallottam, amikor elvesziti a szuleit, de ezt en magam dontottem meg azzal, hogy igy anyaknapjan ugy hianyzik, osszetoporodok gyermekke, a hiany zsugorit, egyre kisebbe.

Tudnek menni ki a vilagbol, ha nem ott lennek, na meg nem is tehetem mar meg, miota en is anya vagyok.Az a dontes, hogy csak magunk vagyunk innen visszatekintve luxus, ami elveszett es bar nem csrelnem fol, de neha jo elkepzelni a felelotlen eveket.
Hosszu lett ez a mai nap igy, a hiany hosszitotta, toldotta meg, mintha orokkevalosag lenne.Hajnalban mar konnyeimen at figyeltem az utat, forgalom nem volt szerencsere.Itthon megszoktak, tudjak a mai napom minden szeszelyet, elfogadtak, meg talan ertik erzik is.
Azzal lett nevetos a siras, konnytorlo lapatot  kepzeltem a szememre, vezetes kozben jol jonne, mint az ablaktorlo, mekkora talalmany lehetne:)
Aztan a gyerekbol visszanovok felnotte, hiszen anya vagyok, illik ugy viselkedni
...

* egy pillango ult az ablaktorlomre, amikor hazaerkeztem...

10 comments:

  1. Szia :)
    Itt vagyok ám, olvasgatlak, csak annyira kevés az időm, lótok futok. De megvagyok.

    A minap én is olyanokon gondolkoztam, mikor anyunál a faluban tekertem a bicajon és néztem a tájat, hogy milyen jó lenne gyereknek lenni...persze az vagyok anyumnak, de úgy jó lenne kicsit megint úgy igazándiból. Amikor nincsenek még gondok, (amit gyerekként nem értettünk, hogy milyen gondokat mondanak a felnőttek.Csak néztem a tájat, a színeket, meleg volt...és pár pillanatig nem éreztem a körülöttem lévő felnőtt életet.
    Tegnap anyák napján hívtam a fiam telefonon, mert most pár napig külön voltunk. Megmondom őszintén nagyon jól esett, hogy a második szavai a köszönés után az volt, hogy : Boldog Anyák napját! :)

    Néha nem érzem magam felnőttnek, anyának, mert olyan jó játszani. A fiammal is szoktam, és nagyon jókat tudunk hülyeségeken is röhögni...mit röhögni, nyihogni, nyeríteni, hogy a könny is folyik a szememből :))

    Ági a hétvégén elültettem a kukoricát, amit nyertem, természetesen fotóztam is, és fel fogom ma vagy holnap tenni a képeket. Sőt a szomszédba is adtam, ők is elültették :)

    Puszillak.

    ReplyDelete
  2. Szia Edit:))

    JOl olvastal, en is pont a zilyen pillanatokra gondoltam, amikor irtam.Minden felnottben benne marad a gyerek, en ugy erzem, es neha elokandikal,:)en is imadok jatszani.

    A kukoricat kulon koszonom, hogy megirtad, te vagy a masodik:))majd kivancsian varom hogy fejlodik:))

    Koszi a hozzaszolasod Edit, legyen nagyon szep heted!:)

    puszillak, szia:)

    ReplyDelete
  3. Bizony többnyire jól rendezi az életet a NAgy Rendező. Elmennek a szülők, de közben mi magunk is szülővé válunk, s megmarad az ünnep varázsa :-)

    ReplyDelete
    Replies
    1. alterego:)nagyon szepen irtad, igazi korforgaskent, ahogy van az elet:)es neha olyan jo egy kicsit visszaidezni a gondtalan gyermekeveket, meg akkor is, ha semmiert nem adnam a csaladom:))

      Koszonom, puszi, szia:)

      Delete
  4. Kedves Ágnes, gyerekkoromban a templomban volt megünnepelve az Anyák napja, szép, meghitt ünnepség volt, verseket mondtunk, az anyukák megkönnyezték, utána jött a Nők napja, amiben ez már nem volt meg, elvesztette a nőknek szánt varázsát és többnyire a férfiak ünnepelték meg. Hosszú idő után, most ismét Anyák napját ünnepelünk, nagyon meghatódtam az unokám és lányom köszöntőjén, a jövő héten pedig a távolban fogok ünnepelni, ott akkor van az ünnep, a lányom ezzel köszöntött telefonon tudod...a jövő héten ünnepelünk...

    ReplyDelete
    Replies
    1. Orommel olvastam soraidat Rozsa:)biztosan nagyon jo erzes szallt mege s hamarosan latjatok egymast, ami mindennel tobbet er.
      En, amiokr hazalatogattam, anyukam leultetett maga melle,e s orakig csak beszelgettunk.Mindng azt mondta, minden mas megvarja, csak engem nezhessen, ahogy beszelgetunk:))Nagyon kozeli kapcsolatunk volt, annak ellenere, hogy keson szulettem.Es ezert hianyzik ennyire nagyon nekem, mert tul koran elveszitettem:(

      Szivbol kivanom, hogy nagyon jol erezzetek magatokat!!
      es persze majd varom a beszamolot:))

      puszillak!

      Delete
  5. Az a pillangó nem véletlenül ült oda, remélem tudod!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, igen, mosolyogtam is nagyon es kerestem azt a hires mondast, amit egyszer talaltam valahol:)

      valahogy igy:a pillangot, ha kergeted, talan soha nem kapod el, de ha leulsz szepen, nyugodtan, egyszer csak a valladra ul:)

      Ugy ertelmeztem, ha idot adunk maguknak, nem sietunk el dolgok mellett, a boldogsag megtalal:)

      Delete
  6. Amikor elolvastalak, rögtön az jutott eszembe: Ági, kedves üzenetet kaptál, egy apró jelet, egy pillangót az ablaktörlődre!
    De jó!
    Hogy most is szeretnek, figyelnek.....onnan fentről.Apró csodák, nem véletlenek.
    Puszillak!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen Judit:))ahogy fontebb irtam is, ez jutott eszembe.Nyugodtan, turelmesen figyelnem kell, es minden szepen rendben lesz:)
      Es Ti is pillangouzenetuek vagytok nekem:))Olyan sok jo kedves emberrel talalkoztam itt a blogban , mint Te is Judit:)

      Koszonom, es puszillak!:)

      Delete