Friday, March 18, 2011

szemezve..


...ma cseppfolyos hangulatom volt, "nem fogott a munka" egesz nap, ahogy mondtad sokszor, es vegre meg is elem, a szokepes mondataidat. Csodalatos ido volt , napkelteztunk hajnalban a tonal, es megerte, mert olyan rozsaszinu savokat, arnyalatokkal erdekesitve produkalt a felkelo Nap, amit csak O kepes. Mi meg csak racsodalkozhatunk nap, mint nap, soha nem ugyanaz.Egesz nap a szemem korul forgott minden, nezunk ki, mint egy ablakon, beneznek hozzank, egeszen a lelkunkig egyes mereszek, tapintatlanok, nehol allni sem birjuk ezt az eros nezest.Ilyenkor pislantunk, mintha fuggonyt huznank a kivancsikodo orra elott. Egyszer azt olvastam valahol, egyedul a magyar az, aki igy ismerkedik, a szemere bizva hozza meg a dontest, elmegy a legveksokig , egeszen mereszet, nagyot mer lepni a szeme alapjan, annyira bizik benne, annyira elhiszi, hogy nem csapja be, latja, amit kell.5 masodperc utan, ha viszonozzuk a szemezest, az mar olyan, mint egy tancrakeres beleegyezese, igent bolintunk, nezz korul nalam, nezz belem nyugodtan, neked megengedem.Sot , viszonzom a latogatasod, visszanezek en is. Legosibb szavak egyike, a magokat is szemnek nevezzuk.Mennyi mindent elarul rolunk, ha alljuk a tekinteteket, ha emelt fovel tekintunk korbe a vilagban.Nem csak a jarasunk de a tekintetunk is egyenes ilyenkor.Aztan lehetunk zavartak, lesutott szemmel, eldugjuk napszemuveg moge, ha idegesek vagyunk sokat, gyorsan pislantunk, meg a szemunkkel is kifejezzuk a feszultseget.Lehet elettelen is, majdhogy uveges tekintet, csak a vegtagok mozgasa, az idegvegzodesek aruljak el, valami van meg bennunk, valami elet halni jarni, ha a szemunkon most nem is latszik.
Amikor nagyon melyen vagyunk megerintve, meg azt is a szemunkkel aruljuk el, ahogy konnyen buggyanoan, vagy nehezen , visszatartott buszke ellenallast legyozve preseli ki mgat a sos viz, meg az is a szemunkon at tavozik.
Vigyazz ra, mint a szemed fenyere! van a mondas.Milyen borzaszto lehet az, amikor valaki megis elveszti, milyen elveszett lesz az egesz ember.Ilyenkor az is vilagos lesz, hogy a szemunkkel kapaszkodunk , azzal allunk olyan megbizhatoan biztonsagosan a vilagban, nem is a labunkkal, az csak eszkoz a jarashoz, de nem azzal kapaszkodunk olyan szilardan.
Milyen borzaszto lehet az, aki soha nem latott.Hogy lehet elkepzelni, azt , amit soha nem lattam?Hogy tud az agyban kep kepzodni?
Amikor igy kalandozom kepzeletben, akkor rajovok milyen szerencsesek, gazdagok vagyunk egy egy tekintetunkkel, mennyi szepet magunkba szivhatunk, lefenykepezhetunk magunknak a szemunkkel, egy pillanat toredeke alatt is.Es barmikor elohivhatjuk.Neha az ember eszre sem veszi valami fontossagat, addig, amig el nem vesziti, amig valami ra nem keszteti, hogy felertekelje. Es ez csak egy kis toredek abbol, amit itt most osszefirkaltam, mert mar jelzi, hogy faradt, hosszu nap volt, pihenni akar.Hat pihenjunk, hogy holnap ujra orulhessunk ennek a felfedezesnek, a szemunk fenye fontossaganak..jo ejszakat nekunk:)

2 comments:

  1. Nagyon gazdag, értékes gondolatok, szép formába öntve! Öröm LÁTNI és olvasni! :)

    ReplyDelete
  2. Koszonom libuc, orulok, hogy neked is tetszett:)a LATNI kulonosen jol jott ott:)

    Szep heteveget!

    ReplyDelete