Wednesday, March 2, 2011

miért sírnak a nők?....



Egy idoben ismertem egy not, akivel utunk hetente keresztezodott, amiert felfigyeltem ra, az ures, majdnem uveges tekintete volt. Egyszer egeszen varatlanul elmeselte, hogy a fia meghalt huszoneves volt, es a temetesen nem tudott sirni.Azota sem, de ott sem.
A sirassal ugy vagyok, mint sok mas egyebbel, zartan kezelem, nem szeretem a jeleneteket, a fajdalmam, a gyaszom az enyem. Csodalok is mas kulturakban asszonyokat, ahogy foldre dobva testuket kepesek orditani, tepni magukrol a ruhat.Nem fogjak vissza, szinte mar mar szemleltetik mekkora fajdalmuk, a veszteseguk.
Ha valaki sir a jelenletemben, neha ha elofordul, segitokesz vagyok, de aki minduntalan sirva fakad, zavar, nem tudok vele mit kezdeni.Zavar, hogy nem tudok segiteni, azt hiszem.
Sokszor gondoltam vegig vajon hogy van az, hogy a nok sirosak, honnan ismeri fel az erzelem, hogy nonemu szemlyre hat , akinek sirni kell.Ez egy nagyon erdekes gondolatmenet, igaz , lehet csak nekem.Olyba tunik, mintha a ferfiaknak nem lenne szabad, valami megtiltja nekik. A no, aki nem tudott sirni, halottnak tetszett a szememben.Arra gondoltam a konnyeinkkel is lattatjuk, hogy elunk, erzunk, es kifele ontozunk.Aki erre keptelen, ugy kepzelem nagyon komoly lelkiproblemaval kuzd.Es soha nem kap egy jo sirasban torteno oldodast.
A minap a neten olvasgatva talaltam egy erdekes tortenetet a sirasrol, szerzoje ismeretlen, sehol nem talaltam, es csak ugy szabadon leforditottam.
En no , a nokrol, ajandekozom a noknek, bar a ferfiak is tanulhatnak belole, ha mast nem, felkeszulhetnek egy ilyen kerdesre.

Egy kisfiu megkerdezte az anyjat "miert sirsz?"


"Mert no vagyok" valaszolt az anyja.

'Nem ertem"mondta a kisfiu .

Az anyja magahoz olelte es ezt mondta"Es soha nem is fogod"
.

Kesobb a kisfiu apjat kerdezte " Miert sir anya indok nelkul?"

"Minden no sir indokolatlanul" apja csak ennyit tudott mondani.

A kisfiu felnott es ferfi lett, meg mindig kutatva a valaszt, miert sirnak a nok.

Vegul Istenhez fordult, megkerdezte:"Istenem, miert sirnak a nok olyan konnyen?"

Isten ezt mondta:"Amikor megalkottam a not, neki kulonlegesnek kellett lenni".

"A vallat olyan erosre csinaltam, hogy elbirja a vilag sulyat, megis olyan finomra, hogy biztonsagot nyujtson"
.

"Olyan belso erot adtam, hogy kepes kihordani a gyereket es elfogadni a tiltakozast a gyereketol, szamtalanszor".

"Olyan erot adtam, ami viszi elore, akkor is , amikor mas foladja, gondozza csaladjat betegsegben, bajban, panasz nelkul."

"Erzekenyseget adtam neki, amivel szereti a gyereket barmilyen es minden korulmenyek kozott, akkor is , ha a gyereke bantalmazza."

"Olyan erot adtam, amivel tamasza ferjenek, bordajabol formaltam vedeni a szivet."

"Adtam neki bolcsesseget ahhoz, hogy megertse a ferfi soha nem bantja a feleseget, csak neha teszteli az erejet, hogy mellette marad vitathatatlanul."

"Es vegul konnyeket adtam neki, amit folyathat.Ez kizarolag az o dontese mikor van ra szukseg."


"Latod fiam a no szepsege nem a ruhajaban rejlik, amit visel, nem az alakjaban, es nem abban, ahogy fesuli a hajat" .

"A no szepsege a szemeben rejlik, mert az az ut a szivehez, a hely, ahol a szeretet nyugszik."

8 comments:

  1. Érdekes, szép...

    Nem jó dolog, és sok rossz következménnyel jár, ha fegyverként használja egy nő a könnyeket. Amikor aztán komolyan törnek elő, nem álcaként, akkor senki nem tudja majd komolyan venni őket.
    Én is ritkán sírok, és nem sokáig... akkor megnyugszom... és nem szeretem, ha látják mások, max a férjem. Ő tud megnyugtatni:)

    Képzeld, nekem meg vmi genetikai oknál fogva alig van könnyem, folyton csöppenteni kell a szemebe - na de ettől még tudok bömbölni;))) Inkább csak bőgicsélni....
    Remélem ma nem fogunk, te sem és én sem. Múlt héten megvolt, most négy hét szünet...;)

    ReplyDelete
  2. hm..

    először nem voltam erre a témára hangolva. Eszembe juttatott pár sztereotípiát, amit a nőkkel és a sírással össze szoktak kapcsolni és úgy éreztem, ez nem az a nap, amikor én ezzel szeretnék foglalkozni. Aztán nem hagyott békén a gondolat. Szinte magától vetődött fel, hogy jó, a sírás ez és ez... de mi van mögötte valójában?
    A válasz engem is meglepett: a láthatatlan világból egy pici rész, ami éppen a sírással (is) válik láthatóvá. Ó, rögtön megértettem, miért is kavar ekkora port. Hiszen, a világ, amelyben élünk, "jól" felépített, racionális, "kiszámítható", kézzelfogható, tevékeny és a fő szerepeket (úgy értem politikus, a tanult ember, a pap, a mester stb. -most picit régebbi, belénk ivódott "szabályszerűségekről" beszélek-) férfiak alakítják benne. Persze ez mára változik, de erre mindjárt visszatérek.
    Szóval a sírás: a nők, ebben a jól látható, racionális világban az idő egy szeletén egyszer csak elkezdenek sírni. Megmutatnak valamit, ami nem látható, perszehogy elindul a tiltakozás: "nem akarunk tudni az egészről"... vagy valami ilyesmi.
    Azért mára ezek kicsit oldódni látszanak, hiszen a nők is tanulhatnak, betölthetnek más szerepeket is, mint ami eddig elvárás volt feléjük. Ma már sírhatnak a férfiak is, nem fogják őket megbélyegezni a gyengeség szóval.

    Talán ezért is olyan ingatag mára minden, mintha kiegyenlítődni kezdenének bizonyos láthatatlan dolgok, de pont ez által, a régebben biztosnak hitt kapaszkodók is eltűnnek. Nincs kitaposott ösvényünk már... így marad a jó öreg kreativitás, kitalálni, mi a jó nekünk embereknek (egymásaal is) most a felfordult világ közepén.
    Jó messzire szaladtam, elnézést érte!

    Ja igen és még valami. Hogy hányféle sírás is van.. és a legszebb számomra, amikor valami annyira felemelő, hogy beleremeg az ember, és megtelik könnyel a szeme és talán szavakat sem talál. Észrevettetek milyen könnyen fejezzük ki a bánatot és ezeket, és mennyire kevés szó, kifejezés, leírás van a tágasabb témákra, mennyire megfoghatatlan is az...

    Hogy megint mikel hozol ki belőlem?
    Köszönöm:)

    A legjobbakat kívánom mindenkinek:)

    ReplyDelete
  3. Én szerettem sírni régen, olyan megtisztító, átmosó, megkönnyebbítő, akár valóságos oka van, akár csak az önsajnálat váltja ki. Érdekes, hogy az utóbbi években sokkal ritkábban sírok, talán azért, mert próbálok leszokni az önsajnálatról.:)

    Kár, hogy a fiúknak "nem szabad" sírni. Én mindig is vigyáztam, hogy sose mondjak olyan butaságot az enyémeknek, hogy "egy fiú nem sír", meg hasonlók.

    Azért inkább mégis nevess ma, kedves Agnes. Legyen vidám napod!:)

    ReplyDelete
  4. Jaj, még eszembe jutott egy idézet, aminek tetszik a mélyebb üzenete:
    "... az ember arcán kevés hely van .... ha az arcodat elönti a nevetés, nem marad helye a sírásnak."

    ReplyDelete
  5. A fiúk nem sírhatnak? Talán valamikor régen így volt. Nem érzem a gyengeség jelének, ha egy férfi könnyezik, velem is előfordult már a gyász napjaiban. Ugyanakkor észrevettem, hogy ahogy haladok előre az időben, egyre nehezebb sírni. Valahogy keményebb ilyen téren a szívünk? Nem tudom...

    ReplyDelete
  6. Sziasztok Lanyok!Joe!


    Nagyon koszonom a hozzaszolasokat, annyira jo volt olvasni, hogy mindannyian uj szempontra hivtatok fel a figyelmem.A felulet kicsi, nem egyszeru kivesezni.

    Mercike:) Toled az tetszett, hogy sokan valoban fegverkent hasznaljak, mosolyogtam, mert mar a kisbabak is hasznaljak, ha olben akarnak lenni:)

    Gy.:) az egesz levezetesed nagyon tetszett, de kulonosen a sirasok osztalyozasa, mert eszembe juttattad, hogy nagy orom eseten is szoktam.

    Magdi:)igen, en is ugy nottem, hogy a fiuknak nem szabad, es hangsulyoztad ezzel, hogy rossz neveles is elnyomhatja.
    En azota sirok kevesebbet, miota szuleim elmentek..mintha akkor megerosodne az ember, akkor valik igazan felnotte.

    Joe:) Toled az tetszett, hogy vallalod, mersz erzekeny oldalu lenni.Sokat valtozik a valtozik a vilag teny.

    Es, hogy en is egy szeppel zarjam, mert nem siros hangulatban irtam, csak erdekesnek talaltam a temat, egyik kedvenc versem, az oromot egyszeruen de nagyon szepen erzekelteti:

    Azt hiszem szeretlek, es sirok azon, hogy elsz..

    (Pilinszky)

    Szep, mosolygos napot kivanok, az enyem az lesz ilyen kedves, kellemes emberek tarsasagaval inditva:)

    ReplyDelete
  7. Kedves Ágnes régen én is többet sirtam , mára már ezek elmaradtak.
    Pedig néha tényleg jólesik az embernek kisirni magát, mert akkor úgy érzi megkönnyebbül:))
    Köszönet ezért az irásért elgondolkodtam rajta:)

    ReplyDelete
  8. Szia Aniko:)

    Orulok, hogy tetszett, es eppene zert irtam le, mert engem is megmozgatott.Ugy latszik a siras mindenkinel csokken, ami nem olyan nagy baj, csak ne tunjon el.

    Szep estet kivanok:)

    ReplyDelete