Friday, March 18, 2011

lila orgona...




Percekig fekudtem az alom es ebredes hataran, a paplan huvosen simogatott, haragudtam az ajtora, ami kizart, ebbol az edes alombol. Egyetlen mozdulattal suhantam ki az agybol, labujjhegyen, zajtalanul.Ugy ereztem magam, mintha ki lennek zarva egy, csak belulrol nyithato ajtoval es olyan jo lenne meg utanad nyulni, utanad szolni. Szerettem volna valami olyat adni, olyan nyomot hagyni, amirol tudod nev nelkul is, csak en lehettem.B.mindig nezi az arcom, mindent eszre vesz rajta, es csak ma nyilalt belem a felismeres, hogy tolem orokolte.En is igy kutattam a tied, probaltalak felviditani, ha nem tetszot lattam."Most nincs jokedvem kislanyom"ki merted mondani, es en szerettelek erte, megtanitott arra, hogy szabad rosszkedvunek lenni es nem kell eldugni.Lila ruha, lila haloing, lila gondolatot ebreszt...


...amikor korany
ari esten kiulok a tornacra, es a finom, lagy szel megmozgatja a levegot, orromat csiklandozza az orgona illata, nem csak a szine, az illata is lila lesz a kepzeletemben.Lehunyom a szemem es utra kelek, repulok, szallok tul az operencian. Latom a csaladot, ahogy vasarnapi ebednel ulunk korben, kinn a teraszon eszunk.Mar eteltol szennyezettek a tanyerok, mar eteltol szuszognak az ott ulok. Jol lakott elegedettseggel pillednek ebben a melegben, ebben az eves utani fulledt levegoben.A parkanyon a macska hever, farkaval elzavar egy legyet idonkent.A kutya is elnyult az ablak alatt.Az eresznel verebek vitaznak, osszevesznek az ennivalon.Tavolban harang szol, templomi huvosbe hivogato. Vodor hidegvizben hul a dinnye, hamarosan sorra kerul, azt nem hagyja ki senki, csinal helyet a gyomorban az is, aki most ugy erzi mar egy falat nem sok, annyit sem bir lenyelni. Keves vagas kell neki, -jo erett- nevetsz boldogan, edes lesz, mondod mosolyogva, a betuk is belemosolyodnak.Mindenkinek jut egy resz, mindenki kezen, csuklojan folyik a cukros, rozsaszines, edes le.Ragad, ragacsos meg a nevetes is , edes izuen ragados. Az orgonabokor eros illata teszi meg bagyadtabba az evoket, szinte vastag a levego ettol.Bodultan, elegedetten alkotnak egyet.


Amikor igy akarok csalni az erzekeimmel, az erzeseimmel, csak kiulok ahhoz a bokorhoz, amivel ideloptam magamnak egy egy pillanatot, egy egy idokapszulat.
Onbecsapas, neha faj is a kijozanodas, megsem tud
om nem becsapni magam idonkent, egy egy kora nyari esten a tornacon...
Boldog Szuletesnapot Anyu!...

6 comments:

  1. Néha kell is a gyógyító erejű önbecsapás, Ágnes. Mást nem is tudok hozzátenni az írásodhoz, mert én szerencsére még nem ismerem azt a hiányt, amit te olyan szépen, fájón tudsz szavakba önteni.
    Ölelés.:)

    ReplyDelete
  2. Szia Ági!
    Ez nem önbecsapás, csak egy csendes meditáció, amikor odarepülsz ahová akarsz, és ha ezek jó érzéseket keltenek benned, gyógyítólag hatnak rád!
    Persze, a visszatérés...............
    Ismerem ezeket az érzéseket,gyere a blogomra ,teszek fel neked lila szíveket,emlékezésül..igaz csak virtuálisan adom át, de neked!

    ReplyDelete
  3. Koszonom Magdi, az olelest is, es szivbol kivanom, hogy csak nagyon sokara ismerd meg:)



    Jol latod Judit, a visszateressel van a gond:)megyek megnezem a sziveket, es nagyon szepen koszonom!:)

    ReplyDelete
  4. Megprobaltam athozni Judit gyonyoru szivecskejet, az egyiket es ez a feher kocka lett helyette, amit nem tudok eltuntetni:)

    ReplyDelete
  5. Én látom a lila szívecskédet Ágika, jó helyen van az:)
    Nagyon szépen írsz, már sokszor mondtam. Most is.
    Miért önbecsapás az emlékezés? Olyan sok dologra nem emlékszünk vissza, ami ennyi év alatt történt velünk! Ezekre, amikre viszont NAGYON IS, mert fontosak, szépek, emlékezzünk, mert az NAGYON kell! Még ha néha fájó is. Aztán meg jó. Mint az orgona illata...
    Remélem jól vagy!

    ReplyDelete
  6. Szia Mercike:)

    Azt hiszem ezeket az emlekeket mindig a pillanatnyi hangulatunk hatarozza meg, ami ma nekem cseppfolyos lett, de nap vegen persze en is orulok, hogy ilyen emlekekkel vagyok gazdagabb:)
    Koszonom , jol vagyok, es koszonom, hogy ilyen kedves , figyelmes emberkekkel talalkoztam,- kozom, itt a blogban is:)

    puszillak!

    ReplyDelete