Tuesday, August 24, 2010

érezni a magányt




Kiszalltam a kocsimbol es ahogy elindultam az uzlet fele, teljesen varatlanul keritett hatalmaba az erzes, amit egyszer ereztem ilyen erosen, a magany erzese.Nehany masodpercig olyan egyedul ereztem magam a vilagban, mint akkor , szinte kivulallo szemlelokent figyelhettem magam.Fajdalmasan szomoruan mart belem, hacsak nehany pillanatig is.

Osszecsaptunk a noveremmel nehany hete.Azt mondta sokat aggodik miattam, en meg azt mondtam , aki miattam aggodott a fold alatt van reg.
Hirtelen a nenikem arcat latom a temetesen, amikor mondja, hogy az anyukad nagyon sokat meselt rolad, aggodott minduntalan.
Azt hiszem ma ezek a mondatok erzelem pontokka halmozodtak, es bekeritettek, korul oleltek, szoritottak, hogy levegot is alig kaptam benne.

Aztan elmult, olyan varatlanul hagyott el, ahogy erkezett.Szeretem a maganyt, soha nem feltem benne, mert vagyom ra idonkent, amikor csak gondolataimban elmerulve vagyok, vagy gondolkodas nelkul vagyok, csak ugy.Kedvemre.
Most sem feltem, csak a mertektelen szomorusag bant, megejtoen szep fajo erzes , megkozelitoen sem tudom elmeselni.

No comments:

Post a Comment