Monday, August 2, 2010

..még mindig mi, nõk, férfiak




16 eves voltam, a fiu 19, komoly baratnoje volt, buszon utazva , es olykor leszallva is a buszrol jokat beszelgettunk.Semmit nem gondoltam bele, beszelgettunk.Egyszer a fiu pirulva, zavartan elem allt es kozolte, szegyelli, de szereti a baratnojet, aki arra kerte ne beszelgessen velem, mert bantja Ot. Azota nem hiszek noi ferfi baratsagban, mert egeszen biztos vagyok abban, hogy ha utananeznenk mindenutt talalnank olyan szemelyt , aki sertve van, fajo neki ez a mi baratsagunk. En igy latom, mas lathatja maskent.

A hazassagra es a valasra az a hasonlat jutott eszembe, mint egy csirkeporkolt receptje.Adva van ket ember, keszitsuk el, de mi magunk vagyunk a fuszerek es nyersanyagok, igy az iz, az eredmeny semmi esetre nem lehet ugyanaz.Ket hasonlo iz sem fog kijonni ebben biztos vagyok.

Szelsoseges ember vagyok, csak nagyon vagy sehogy, barmit is csinalok.Ha egy kozepes szinesz miatt felenel lekapcsolom a filmet, nem nagy veszteseg, maximum a bevetelben, a film megbukik, igazan mely sebeket nem fogok kapni.Ugyanezt egy orvosrol, vagy tanarrol mar nem mondhatom el.Ugyanezert nem tudom jomagam elfogadni a szerelembol baratsag lett kapcsolatot sem.Valahogy nem tudom elkepzelni , hogy az az ember, akivel elotte agyba bujtam, most csak semlegesen ul a masik ember mellett, akivel eppen mostanaban bujok agyba.Tudom, hogy konzervativ vagyok ezen a teren, de en a tulzott liberalizmussal mindig ugy voltam es ugy vagyok, hogy jok , jok a valtozasok az uj dolgok, de azert mert valami van, nem feltetlenul szukseges kiprobalni.Minden ujat nem kell megelnunk.

Intelligensen nem lehet szeretni, mert az erzelmeink nem racionalisak, nem nezik az elerhetoseget, ha ez igy mukodne , a valasi statisztikank nem ott lenne ahol van.Intelligensen kezelni lehet, de egymast mashogy eljuk meg, maskent hatunk, es nem minden esetben sikeres.Ha valaki kepes teljesen tudatosan, csupan intelligenciaval szeretni vagy elvalni, ott valami tudathasadas kell legyen, vagy az ami volt, soha nem volt igaz, es csak tovabb akar lepni intelligensen , jelenet nelkul.

Hangsulyozom, ezek a sajat gondolataim, en igy latom, mas lathatja mashogy.Maset elfogadom es olykor csodalom is azt hiszem, mert nekem meg noi baratsagok sem igazan sikerultek ugy, ahogy masokerol olvasok.Millio hibam van, nagyreszevel tisztaban vagyok, dolgozom rajtuk:)de az en hibaim.

Az erdekessegunket pedig eppen ez a szinkavalkad adja meg, hogy ennyire kulonbozoek vagyunk, csak tobb tolerianciara lenne szuksegunk egymashoz, abbol van a legnagyobb hiany.


u.i. es egy valasnal olyan nincs , hogy jo vagy rossz, ahhoz sokkal bonyolultabb, osszetettebb, ahhoz meg kulonosen, hogy ilyen kis feluleten indulatbol irodott rekaciok mellett allast lehetne foglalni.Egyebkent sem lehet, eletben sem, a baratok ugyanugy allnak tehetetlenul, mint a gyerekek.Legfeljebb megszunnek a baratsagok idovel.

6 comments:

  1. Látod, e4z a szép! Az, hogy én elfogadom a Te álláspontod, és Te az enyémet. :) A szerelemben, de még a szeretetben sem lehet intelligencia, mert a szív dolgaira nincs ésszerű magyarázat. De ha a szerelem véget ér, még lehet ésszerűen cselekedni. Nem kell hozzá tovább folyó barátság, de nem kell hozzá gyűlölet sem. A gyűlölet megöl, és olyan károkat tesz a körülöttünk lévőkben is, melyekről nem is tudjuk, hogy milyen mélyek...számomra ez az intelligencia :)
    A férfi és nő barátság nálam létezik. Több, mint tíz éve, és az benne a legszebb, hogy tudom, én számíthatok rá, Ő pedig rám. :)
    A válással az a baj, hogy az emberek azt hiszik, az egy rossz szó. Pedig nem így van. De ha Isten színe előtt fogadod meg, hogy holtodiglan és holtomiglan, akkor sem vagy kényszerítve, hogy úgy éld le az életed, ami tönkretesz, hogy olyan mellett éld, aki valójában nem akar veled élni, hiszen Isten nem akarhatja, hogy boldogtalanul élj. Ezt maga egy pap mondta. Becsülöm érte! Mert épp azzal tiszteli Istent, hogy nem hazudik neki...
    Értem, amit írtál :) de azt is tudom, a hazug embert előbb...

    ReplyDelete
  2. Virag:)

    A gyulolet nem csak megol, ujabb gyuloletet is szul sajnos.
    A valasrol talan azert ilyen a kozhit, mert nem igazan talalkozunk vidam valassal, es mindenkeppen valami elmulik, befejezodik, ami onmagaban hordozza a jellemzoit.
    Nehany eve olvastam valamelyik skandinav orszagban, ha valaki pusztitja afakat , novenyeket, azzal buntetik, hogy helyette ultetnie kell.Ezzel persze elriasztjak azokat embereket, akik maguktol, pusztitas nelkul ultetnenek.A kezdet midig vidam, hogy magyarazzam is, es biznyra senki nem ugy indul, hogy majd vidaman elvalunk.Ehhez azt hiszem barmennyit fejlodunk, haladunk, ezen a teren soha nem fogunk elerni valtozast, mert egyszeruen nem lehet.Az erzelmeket nem tudjuk parancsszoval igazitani.
    Bonyolult ez mindenhogyan, es sok sok emberrel erintkeztem, beszelgettem eddig eletem soran, hogy tudjam, kivulallo nem tud allast foglalni, mert kettore tartozik igazan, hogy mi volt, es mi van.

    Szep napot:)

    ReplyDelete
  3. Kedves Ágnes!
    Látod, éppen ezért szeretlek, vagy mi :) mert megvan benned az egyik oldal is, és a másik is. Cáfolsz, vannak ellenérveid, de ugyanakkor mégis megpóbálod értelmezni, érteni a másik felet, a másik oldalt. Erre indulatok nélkül nagyon kevés ember képes!
    ...s nem csak bonyolult, de nagyon nehéz ez mindenhogyan, mindenkinek. Néha rémisztően igazságtalan, s engem ezek az igazságtalanságok tudnak meggyötörni a legjobban. De Édesapám arra tanított, állj ki magadért, állj ki a gondolataid mellett, mert ha nem teszed, odaadtad önmagad az "ellenségnek". És ezzel a hittel élve nem engedhetem meg, hogy feltálaljam magam az igazságtalanságnak. Nem tudom, miért, de gyűlölni nem megy nekem. Erre nem tanítottak meg, és inkább sírok, inkább csapkodok, de gyűlölni képtelen vagyok. Sokkal több energiába kerül, mint semmibe venni.
    Köszönöm a válaszod!
    Neked most indul a napod, legalább is a délelőttöd, nekem most végződik a munka. Szép napot és sok szép gondolatot!
    KisVirág

    ReplyDelete
  4. Virag:)

    Hiszen merleg vagyok, te is tudod a titkunk:)
    A masik resze a dolognak, hogy szamomra nem csak az a baratsag vagy szimpatia, amikor valakinek azt mondom, amit hallani szeretne.Hanem merem vallalni akar a vitat, veszekedest is, hogy bemutassam a sajat szempontom, esetleg meggyozzem valamiben.Talan ezert nem volt olyan nagyon "igazi"baratnom soha, mert el is varom, hogy engem is eszhez teritsenek, biraljanak, de soha nem kaptam meg.
    Elhamarkodottan, kulonosen igy, nehany leirt mondat szerint meg soha nem itelkeznek senki folott(egyebkent sem) de igy kulonosen nem.
    Irtam mar nehanyszor, erdekelnek a miertek, miert nem, es a miert igen is.Semmi nincs indokalatlanul, es olyan sincs, amikor egy kapcsolatban csak az egyik a hibas.Ezert irtam le jonehanyszor, ketto kell hozza, hogy mukodjon , jo legyen es ahhoz is, hogy elrontsuk.Nem fokozom tovabb, ertesz ugyis:)

    Itt ma unnep van egyebkent, ddelutan kertben sutogetunk majd, este meg tuzijatek.
    Szep estet kivanok:)

    ReplyDelete
  5. Talán azért is szeretlek ennyire olvasni, mert sok hasonlóságot érzek a gondolkodásunkban.
    Nekem szerencsém van néhány nőneművel, merem barátnőmnek nevezni őket. De ők is speciálisak, nekik sincs "sok" barátnőjük, és nem tudunk felszínesen csevegni, lefgeljebb viccből (hál'Isten).
    Fiúbarát is akad, de már en is érzem, hogy valami sántít, viszont eddig még egyikünknek sem volt olyan párja, aki nehezményezte volna.
    Válást pedig egyet láttam békéset, ugyan megcsalásos botránnyal kezdődött, viszont az egy szem közös gyerek érdekében (és azóta is) irigyelni való módon váltak el (és élnek). Nem tudom, hogy soha nem volt tűz a kapcsolatukban, és azért sikerült így, vagy a gyerekeküket szeretik-e még nagyobb fokozaton, s tették félre egymás iránti érzéseiket.

    ReplyDelete
  6. Keedves bera:)

    Egyszer leirtam, hogy miert vagy szimpatikus, miert kedvellek, nem ismetlem magam, viszont kiegeszitem azzal, hogy ha ismernek "hibaidat"akkor is ugyanugy kedvelnelek, mint eddig.Olyan ember vagyok, akit nehezen erintenek meg masok, ahogy igy irtad is,nem vagyok felszines en sem, bar hulyeskedni (is)nagyon tudok, tehat ha valaki megerint, akkor ugy kedvelem ahogy van.Barmit irjanak rola, szamomra attol nem lesz igaz, csak az szamit amit en elek meg.Ezert irtam a blogodban is, hogy a hibaiddal is elfogad az, aki elfogad.
    Jol belebonyolodtam, de tudom, hogy ertesz:)
    Az ember, aki melyebben el meg dolgokat, masokat, neha boldogan csodalkozik ra arra, ha talal magahoz hasonlot:)
    Koszonom a kedves hozzaszolasod!

    ReplyDelete