Tuesday, February 8, 2011

emigráns gondolataimból..


Ugy erzem a kulso hatasok magot szornak erzeseimre, amik lassan gondolatokka csirazodnak.

Legnagyobb maganyt legnagyobb tarsasagban szoktam erezni.

Rajottem az , amivel magunkat buntetjuk, hogy fajjon, tolunk fuggetlenul fog okozni masoknak is fajdalmat.

A maganyt sokan kezelik nem kivanatos, kellemetlen betegsegkent, pedig annak is megvan a szepsege, harmoniaja.

Neha olyan erzesem tamad, hogy szamuztuk magunkat egy el nem kovetett buncselekmenyert, illetve egyetlen, az, hogy megszulettunk.

Halasz Jutka est volt, amin ultunk, neztuk a szinpad korul csapolo hangulattol megreszegedett gyerekeket, felnotteket es rafogtam arra , nekunk nem szabad megreszegedni, ez a buntetesunk.Pedig csak az valt vilagossa, hogy elvesztettem , elvesztettunk valamit a nagy utazassal.

Az egy helyben marado ember tudatlan nyeremenye az almodozas, mert nem mindig szepek ezek a beteljesedesek.

Az elvaras ugyanugy fontos egy baratsagban is, mint egy parkapcsolatban, hiszen csakugy, jobb a semminel szinttel belemenni, azonnal lathato a befejezes.

Ami nem ol meg erosit mondast modositanam, ami nem ol meg kiol erzeseket es nem biztos, illetve egeszen biztos, hogy azok soha tobbe nem termelodnek ujra.Valami meroben mas lesz, mert ugyanolyan nem lehet.

Egyszer megkerdeztek tolem milyen kulfoldon elni, milyen erzes.Elveszitesz egy biztonsagot, egy kenyelmet, ami ha nem is mindig joerzesu kenyelem, de allando, aki elmegy, az mindig elvagyni fog, mindig vagyni fog valahova, mert a vere fertozest kap, amit semmilyen labor nem fog tudni kimutatni, csak erzed.