...amikor olyan napom van, hogy a vilagbol is ki tudnek menni, az en helyzetemre forditva ez azert konnyu, mert eszembe jut, hogy mar kimentem, es akkor megnyugszom, meg nevetni is kepes vagyok magamon. Ilyenkor persze semmi nem jo, mindent megkerdojelezek, en, mint merleg egybekent is, de ilyenkor nagyon..miert irok? mi ennek a jovoje, ennek a sok erzelembol, hangulatbol, szeszelybol osszefirkaltaknak..fog e ez erdekelni valakit is egyszer, akar engem is, hogy ujra olvassam? es ilyenkor mindig szegyellem a cinizmusom, ami persze nem alaptalan..egyre kevesebb ember olvas, a filmek, videok, dvdk ota...akkor miert pont engem olvasna majd vegig valaki, aki soha nem erezte egy konyv, a papir illatat, a lapok zizeno zajat.. Antik uzletekben, vagy rosszabb esetben masodkezbol, vagy hasznalt targyak uzeletenek kirakata lattan, mert soha nem mennek be, de nem azert mert megjatszom magam, csak bant, hogy a sok valamikor valakinek adott ajandek ott kot ki..valakik emlekei.Ilyenek lattan gondolom at ezt az egeszet, es nem a blogot, mert elotte naplot irtam kezzel. B.angol irodalom hazi feladata az volt, hogy keszitsenek egy magazin cimlapot, fotoval, kifejezo, magaval ragado cimmel, ar , barcode, legyen rajta minden...es en ettol is cinikus lettem , mert nem tudom mi koze az irodalomhoz, annak a szepsegehez? Nem tudom miert ragaszkodom ugy, olyannyira emlekekhez, hogy kepes vagyok barmelyiket , apro reszletessegeben elohivni, hogy meg le is irjam, mintha nem lenne eleg nekem, hogy en vigyazom, tovabb akarom adni, mint valami virust..minek ragaszkodni objektiven emlekekhez, mert ez igy olyasfele. Persze csak rossz nap van, mert nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ilyenkor ajandekot szoktam valasztani, es idoben postazni, es barmit csinalok, ez a honap mindig elohozza, nem voltam kepes 4 ev alatt atfedni, valamivel betomni ezeket a pillanatokat...es itt akkor igaz, egyet kell ertsek onmagammal, igazat kell adjak magamnak, hogy bar semmi nem tart orokke, de vannak, igenis vannak, akik soha semmivel nem potolhatok.. az Edesanyak..
