Talan a blogok olvasasa lett ram olyan hatassal, hogy mar en is nagyon varom a tavaszt, nem tudom, maskor nem szoktam igy turelmetlenkedni.Olyan lettem az evszakokkal, mint egy egy gondolattal, neha pokoli nehezen szuletik egy jo, amit erdemesnek tartsak leirni, maskor meg napokig is tudnam irni.Kettosseget veltem felfedezni ebben a turelmetlen viselkedesemben, mintha fekete es feher kozott nem lenne a
rnyalat.Pedig rengeteg van, es a varakozasnak is megtalaltam mindig a szepseget.Jogan tul, kavezasunk kozepette ma kepeket neztem, es ez a kettos foto jellemez most.Ontarioban van a vilag legnagyobb es legkisebb vizesese. Amikor csak kepben utazom vissza, akkor is erzem a mokaszinok hangtalan zajat, a skalpolasok kegyetlen szagat,a tortenelmet.Imadtam az indian regenyeket, de csak itt jarva, uveges tekintetukbe nezve jottem ra, ami egyik embernek szorakozaskent van aruba bocsajtva, masiknak az elete, elo tortenelem. Ez a sziklas kep az egyik kedvencem, eszakon keszult a hires 5 nagy to kozul a Felso tonal,.Ranezek es erzem a hatalmat, latom az indianokat, ahogy kitek
intenek egy egy kedvenc filmembol.Es varom a nyarat a kepek lattan egyre turelmetlenebbul...
