..tegnap beszokott varosomba a tavasz, ugy jarta be minden utcait, hogy vedekezni sem maradt idonk..az emberek vetkoztek, lesimogatta rolunk a ruhat, mint valami lathatatlan kezek alatt gombolodtak volna.Majd ejjel hatalmas erejevel, lenduletevel visszajott a tel.Tancoltak.Ugy ereztem, mint egy keringo, a tel es a tavasz nasza, a vegen a tel gyozedelemeskedik az erejevel es kiporgeti a konnyu tavaszt, menj vissza meg, korai a fellepesed. Ejjel jon a tel, oson, tudja nem jo szandeku, tudja mindenki terhere van mar. Reggel a hideg megsem torli a mosolyokat, a tegnap megjelent mosolyokat,melyet a tavasz sminkelt rank, a tavasz melegen cirogato ecsete festette oda. Hiszen tudjuk, ezt egyforman nagyon tudjuk, ettol a cirogatastol a legerosebb , legszeszelyesebb tel is elgyengul, elveszti erejet, majd belehal...
