Sapkaja utan nyult a no, amikor egy ket mozdulattal megigazitotta a hajat , kicsit megrazta a fejet es nem vette fel megsem.Mosoly huzodott a szaja sarkaban, eszebe jutott valami, valaki es hirtelen sarkon fordult, a kijarat fele igyekezett.Kellemes felora van mogotte, az irani fiatal no, a legujabb beszelgeto, nem titkolta mennyire jol erezte magat a beszelgetesben. A konyvtarbol kisietve beult a kocsiba es a kavezohoz hajtott, de most nem ult be, csak ablakon keresztul kert ket kavet, nem fog kihulni, hiszen ket perc , akihez igyekszik. Parkolas utan taskajat karjara akasztotta, fogta a kaves talcat es jokedvuen, derus leptekkel erte el az ajtot, mar azon is mosolygni kell, ahogy nyitaskor csilingel, a szelcsengo koszonti igy.A kis uzlet ajandektargyakat kinal, de Ot most az uzlet tulajdonosa erdekli, hozza jott.Az arc amikor meglatja, felragyog, mintha hosszu szurke tel utan felsutne a nap, nem titkolja, nem is akarja titkolni oromet.A pult mogul kiszalad udvozli, elveszi a kavet es szinte lehamozza a kabatot az erkezorol.Majd megfogja ket kezet, korbenezi,korbeforgatja, megdicseri a ruhajat,ekszeret, tetszik amit lat.A kis uzlet tulajdonosa egy negyvenes eveiben jaro koreai no, lassan ket eves isme
retseg ez az Ovek.A latogato no veletlenul tevedt be az uzletbe, nem akart vasarolni, csak tetszett amit a kirakat kinalt, es el kellett usson egy negyedorat, vart valakire azon a napon.Igy kezdodott az ismeretseguk, a baratsaguk.Mesel, meselnek, a szavak nem fogynak, oszinten jonnek, es ami a latogatonak tetszik, hogy kedvesen faggatja , figyel ra is, tudja, hogy nem konnyen nyilik, de olyan kedvesen eroltetett eroszakkal birja szora, hogy nem tudna nem megnyilni, nem beszelni.Egy kep jon elo a fejeben, amikor gyerek volt, anyjaval mentek igy vendegsegbe, nem kellett egyeztetni, csak mentek, es nem erkeztek soha rosszkor, mindig orultek nekik.Aztan elmeseli azt is, hogy videki kis falvakban, varosokban padok voltak hazak elott, ahol igy, hasonloan jottek ossze az asszonynepek, es csevegtek konnyeden, gondtalanul.Ugy erzi jol meselte el, mert egyutt egyszerre nevetnek a magukrol festett kepen. Lassan keszulodik, a kave kihult, a szavak nem fogytak el, meg kell igerje par nap mulva benez, ha nem is tud maradni, de keszitett neki egy viragot, koreai nemzeti virag, szeretne, ha tavaszzal mar nala nyilna ki...Megigeri, hogy jon, okvetlenul jon. Elbucsuznak, egeszen kikiseri, megvarja amig beul a kocsiba, intenek egymasnak..a no belenez a tukorbe es kuld egy mosolyt nem maganak, annak az asszonynak, akit a sapkaval a kezen meglatott ott abban a masik tukorben, a sajat szemen keresztul, valahol tavol az emlekekben..hunyorit szemevel, csak O latja azt, akinek uzen ezzel a hunyoritassal, megkoszoni sokadszor, hogy van mihez nyulnia egy egy sz
urke , elettelen teli delutanon..Szeretettel Edesanyam emlekere..
