Nem tudom, hogy lehet e orokolni, vagy ilyen kornyezetben felnott peldakent kovetni, nem nem hiszem, hogy lehet, de kovetni valo.Az en csaladomban senki nem valt.Bar en keson szulettem, de a szuleim is hatodik ikszben eltek egyutt, mielott elmentek.Ma mar tudom, hogy egy masik vilag volt, es a temetessel negy eve vegervenyesen letunt, megha itt is el minden pillanat bennem ,egeszen addig, amig elek.Az ember nem felejti el azt, ami fontos neki. Csak veletlenul olvastam, hogy ma van a Hazassag Vilagnapja, megallitott, gondolkodoba ejtett.Es elohozott egy nagyon szep emleket bennem.B. negy honapos volt, amikor hazavittem, haza a szuleimhez, a testvereim koze, es abba a kozegbe , ahol en nottem, cseperedtem nagylannya.Akkor minket egy egesz kozosseg nevelt, es senki nem akart senkit foljelenteni, sem a tanart, sem a szomszedot, ha rendre utasitott.Fontos volt, hogy magaba szivjon ingereket ebbol a kozossegbol, ami barmennyire kicsufolt, de reszem, es fajlalom, hogy letunt.Hiszen az egyhaz is ugy le lett jaratva, ha meselek rola, a hittanorakrol, elso aldozasrol, latom szajuk sarkaban megmosolyognak emberek, es valami friss pletyka utan nyulnak az egyhazzal kapcsolatban.
Negy honapos volt, amikor megerkeztunk, vittuk a jarokat, a kis furdokadjat, babakocsit, hurcolokat...ma is latom, ahogy neznek erdeklodve, es nem tudjak elkepzelni sem hogy repultem oceant ennyi felszerelessel.Mindenki segitokesz, kedvesen fogadnak, mintha mar a szuloihazban jarnank, ugy erzem magam. Kis felfrissules es pihenes utan, a noverem vallara teriti a pelenkat .B.t fogja es kimennek az utcara, az en utcamba, az en kis varosomban, szuleim kovetik, es persze en is es osszeszalad a fel utca pillanatok alatt, hogy megnezzek agikakisfiat.Ugy emelik fol, fejuk fole, mint az oroszlan kiralyban a kis ujszulott oroszlant, a sziklan, amikor megmutatjak a nepenek.Mindig erre gondolok, erre a hasonlatra.Es jok a kedves szavak, hogy tiszta agika! hat nem kislany?kisfiu? es mindenki latni, tartani akarja egy keveset.Most is elerzekenyit.
Aztan kesobb is jarunk, szalad vegig az utcan, benez emberekhez, majd koszon, es jatszik ottani gyerekekkel, megtudja hol zuztam ossze a jobb karom, hol ment a bicaj pedalja a labamba, es tatanuszt kaptam..a bokrok, kovek neki is meselnek...
Aztan hirtelen mar csak allunk a koporso mellett, es fagyottan koppan a koporson a homok..meg odajonnek hozzam feketebe oltozott nenikek, megsimogatnak, korbe rajzoljak az arcom, mintha tudnak elore, hogy nem fogunk mar talalkozni, es az a vilag befejezodott, visszafordithatatlanul...
Ebben a maiban rohamosan csokken a hazassagkotesek szama, minden harmadik gyerek azon kivul szuletik, es en nem tudok segiteni azon, hogy ne aggodjak, milyen kapcsolatforma lesz ebbol 5-10 ev mulva..milyen kozossegekben fognak ezek a mostani gyerekek elni...
