Ahogy ma hajnalban kineztem az ablakon, a szombati tavasz mirazskent hat, a nagy havazas kozepetten. A hatasa nem mulik szivembol megsem. Jogazni ebredek ilyen koran, majdnem mindig megirattat utana, valami belem feszkeli magat. Legkedvesebb viragom a szines mezei csokor, nem szabalyos, nincs mertani pontossaggal egyforma szalura vagva es nincs szinekre rendszerezve, ahogy egy viraguzeltben latni azt.Szegeny viragok, mintha sorakozot rendeltek volna nekik.Mezon ha korbetekintunk, legalabbis en , mosolyra huzodik a szam azonnal, ahogyan szepen vidaman, jol erzik magukat az osszevisszasagban, es nem tunik rendetlennek.Errol akartam irni ma, a rend es rendetlensegrol. Talan olvastam, vagy valakivel vitattuk, de O meselhette, ha egy iroasztalon nagy kaosz van, a tulajdonosa megis azonnal megtalal mindent, es ha valaki ezt rendbe teszi, sorba, mint a katonakat, azonnal elveszett lesz, nem fog megtalalni semmit.Vajon mitol lehet ez? minden embernek szuksege van egy olyan foltra, pontra, ahol igy lazulhat, ilyen osszevisszasagot engedhet.Van akinek a fiokja, a szekrenye, nekem pl a taskam ilyen.Min
tha a benne levok orokos haboruban lennenek, megis egyetlen mozdulattal huzom ki, sokszor nezes nelkul ami kell. Azt hiszem a rend es a rendetlenseg ertemezese emberenkent mas .A hazban en nem tudnek ugy elni, ha muzealis rend lenne.Az asztalon az ujsag is mertani pontosaggal parhuzamosan fekudne.Ugy legyen ledobva, hogy latsszon olvasva volt, a takaro szinten, sugallja hogy meg meleg a hasznalattol. Legyen mezei osszevisszasag, de sugarozzon rendet..valahogy ez a kozeg all hozzam kozel. Legfontosabb megis talan, hogy a fejunkben legyen rend, akkor egy ledobott kardigan, vagy egy elhagyott csesze sem fog rossz hangulatot teremteni.
