...amikor gyermekunk lesz, magunkat felretesszuk egy meghatarozatlan idore.Ha latunk is egy divatos csizmat , ranezunk a sajatunkra , vallranditassal eldontjuk, ugyan , jo ez meg, mert inkabb a gyermeknek kell ez vagy az, es hat valami mindig kell.Ha veszunk is valamit magunknak, az ara lesz a meghatarozo, a leheto legolcsobbat akarjuk.
En oszinte leszek, szeretem az ajandekot.Legyen az szuletesnap,karacsony, hazassagievfordulo.Van egy ceremoniaja, olyan szertartasszeru, hogy igen es akkor ebedre vagy vacsorara ulunk ossze, es az elejen virag, a vegen pedig az ajandek.Nem az erteke szamit es mindegy mi az, ajandek.
Ajandekot az ember nem szokott maganak venni, nagy szazalekban kapjuk valakitol, a jelentese is igy ertelmes.
En nagyon jol tudok tanacsot adni, biztatni, batoritani.Nagyon jol tudom elmagyarazni, hogy most te vagy a fontos, tegyel felre mindent es mindenkit, magaddal is torodj! aki ismer eloben, tudja mirol beszelek:)
Aztan ugy dontottem szoba allok magammal is egyszer igy.En vagyok csak, magamnak veszek valamit ugy, hogy nem az ara a fontos.Aztan meglattam ezt a varrogepet, ilyen volt anyukamnak, es megvettem neki.Milyen pillanat alatt elterelodik az ember:)Hiaba nincs kozottunk, de az emlekere megvettem, mert ha ranezek mindig azt latom, ahogy fogja az anyagot, iranyitja, laba a pedalon, en ott labatlankodom, es kozben vegtelen turelemmel beszel hozzam..es olyan szepen soha senki nem mondja az agikamat, pedig a ferjem is ugy hiv, de Edesanya hianya potolhatatlan..
