Sunday, December 2, 2012

vasárnap hajnal...


...mar megint koran ebredek, a varakozas izgalmaval,a kivancsisaggal, a soha nem hanyatlo erdeklodessel, azzal, hogy orulni fognak, orulni fogok.

A teli honapok azok csendesebbek, lassuak, az ember befele fordulo kell legyen, hiszen maga a termeszet keszteti peldaval eloljarva.Alszik, megpihen.Csak en nem.
En  beulok hajnalban az ablakba, ralehelek jo kozelrol es rajzolok, az uvegre, meg fejben.
Elkepzelem, hogy 10 ev mulva filmet adnak majd arrol, amikor en gyerek voltam, az emberek ulnek a teli, futott szobaban es beszelgetnek.Tananyag lesz, gyerekek kielemzik, vajon miert ulnek ugy, es vajon mit mondhatnak egymasnak.
Ha valaki az en gyermekkoromban megjosolja az en felnottkoromat, kinevettem volna, sokaig.
Vegyesen beszelunk, nem vesszuk eszre mar.-Anya pay attention!-mondja sokszor B..Vagy este- Can you make csokiskremet? Ohh igen,  sure I can, valaszolok.
A December a torekeny, pattano hidege, a szoritott ajkake a koccano fogake.
Nekem megis melegem van, kimelegedtem a varakozastol, a jokedvtol, ahelyett, hogy szerenyen, megilletodve hallgatnek...keptelenseg



* netes foto, jelzi alul

4 comments:

  1. Érdekes elgondolás, ez a jövőkép. Ki tudja mi lesz?
    A kép meg akár rólad is készülhetett volna...

    ReplyDelete
    Replies
    1. Gabi:)csak arra alapozom, amit latok magam korul.Sokan el vannak veszve a maguk kis vilagaban, alig beszelnek egymassal.Ezert orulok kulon, ha kozosen tevezunk stb:)Persze mi sem vagyunk kivetelek, vagy hibatlan csalad, soha nem ilyen szandekkal irom.Csak amit megfigyelek:)

      puszi, es kosz!!:)

      Delete
  2. Szeretem olvasni az ilyen jellegű gondolataidat :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Rozsa:)en meg szeretem leirni, es jo, ha rokonlelekre talal:)nagyon nehez ugy elni, hogy teljesen kulon valasszuk a nyelvet, de azertg torekszem ra:)

      puszi, siza:)

      Delete