Friday, November 12, 2010

tánclépésben..


A kavezo ablaka eppen odanez.Hanyszor ultem itt estenkent edzesekre jarva, varakozva es vagyakozva neztem a suhano sziluetteket.Kecsesen, mintha a levegoben suhannak korbe a termet.Arthur Murray dance studio, hirdeti a kulonlegesen, igenyesen keszitett felirat.A betuk ivei is tancra emlekeztetnek, mintha ok maguk is tancolnanak.Ultem itt es neztem a tancolo parokat, mikozben emlekeztem az en tancoraimra.Az iskolankba jart ki egy tanar, ott tanultam a klasszikus bali tancoktol kezdve a modern tancokig, amit lehetett.A vizsgank a tornateremben volt, kopottas , szegenyes diszlettel.De a tanc, a szeretete feledtette a kopottsagot. Anyukam szerette nezni ha tancoltam, akar egyedul is, csak ult es biztatott, es gyonyorkodott. Ma ebben a kavezoban talalkoztam a koreai "ismerosommel", meseltem neki is tancorakrol.Sokat nevet, feltunoen sokat, pedig jo humorom van, de ugy erzem valamit kompenzal a sok nevetessel.Mindig ismetli, hogy milyen jo a humorom.
Sokaig elkepzeltem, hogy bemegyek es veszek nehany orat.Egyszer kiirtak, hogy 50- % al kevesebbet kell fizetni, ekkor mar sejtettem, hogy nehezseguk lehet.Ma mar csak a felirat arvalkodik, mar nem latom tancosnak oket, a terem sotet marad, szomoru.Nincsenek parok, akik atsuhanjanak a parketton, talan a falak, az ablakok sohajtoznak meg utanuk rajtam kivul.Lekestem errol is.
Egy masik varosreszben haladva olyan utcahoz ertem, ahol renngeteg templom van, itt maradtak meg egy olyan vilagbol, amikor ezek a templomok megteltek emberekkel, akik gyalogosan siettek a misekre, majd haza.Szinte hallottam a kiarado tomeget, ahogy mindenkinek volt valami mondanivaloja, nepes volt a jarda.Ma mindenki autoban ul, parkoloja nincs a templomnak, egyiknek sem.Bar ugy kepzelem nem a parkolo hianya miatt ures.
Aztan fonn a hegyen volt egy antik uzlet, sokszor suhantam el a felirat mellett, ahogy a nyil jelolte , erre gyere.Ket evig szemeztem a nyillal es a felirattal, amikor vegre eltekertem a kormanyt, hogy most akkor bemegyek bameszkodni, kincsek utan kutatni, akkor mar olyan felirat fogadott, hogy az uzlet megszunt.A nyilat es a feliratot az utca elejen ottfelejtettek. Amikor igy kalandozom, barangolok es zart ajtokkal, sotet falakkal talalom magam szemben, sokszor olyan erzesem van, hogy elment egy vilag es en itt maradtam belole, itt felejtodtem.Abban a lassubb , szebb vilagban maradtak az en joizu, raeros beszelgeteseim, elvittek magukkal.Ma mindenki siet, valamit, valakit, netalan onmagat szeretne utolerni.Mar a telefonhivasok is ugy kezdodnek, nem erek ra, csak azert hivtalak, de most nem tudok beszelni.Minden alkalommal.Ma megkerdezik hogy vagy, es a valaszra mar nincs ido.
Ma eszembe jutott amikor B kicsi volt mindig tancoltunk az Oz zenejere, kovettuk a sarga utat tanclepesben.
Furcsa lesz, amikor valaki leveszi a ciradas feliratot es kitalal valami oda nem illot.

2 comments:

  1. Ide még kikívánkozik belőlem valami..illetve lehet több minden lesz belőle.
    A nagybátyám a születésnapom előtt halt meg...és halála előtti napokban kétszer is felhívott telefonon...nem volt szokása...mondtam neki, hogy majd vasárnap bemegyek és megbeszéljük személyesen egy KV mellett...vasárnap már nem volt.:-((( Pedig én annyira próbálok úgy élni, hogy holnap ne bántson, hogy mi volt tegnap...és látod mégsem sikerül...:-(((
    És a figyelem a másik emberre szintén egy törekvésem lenne: szeretem megdicsérni a másikat és nem a rosszat nézni. De persze ez sem sikerül sokszor maradéktalanul....:-(( Viszont én is szeretem, ha egy kicsit rám figyelnek, amit viszont nem elvárok, csak rosszul esik, ha nem történik..:-((( És az utóbbi időben családtagjaimon veszem észre ( anyu és nővérem), hogy ők úgy el vannak a saját maguk világában, hogy már nem képesek figyelni a másikra.:-(( Nemrégen próbát tettem..elkezdtem egy mondatot, és félbehagytam...fel sem tűnt...:-(( A másik "próba" meg, hogy megmutattam valamit...és csak annyi volt "AHA, na megyek, mert sok dolgom van.."...még azt sem kérdezte meg, hogy honnan van, vagy ki csinálta...( én csináltam)..:-(((
    Kicsit deprimáló, de megértem őket is. Csak sajnálom néha, hogy ők kimaradnak jó dolgokból. Mert egy vadidegennek tett figyelmes megjegyzés néha nem várt beszélgetést eredményezhet, ami egy vicces történet is lehet a végén. És olyan jó érzés, ha beszélsz valakihez és megmosolyogtatod, vagy Te mosolyogva haladsz tovább..:-))) Vagy én vagyok nem E-Világi és világra való??!!

    ReplyDelete
  2. Szia Csilla:)

    Kozepiskolaban kezdtem erre figyelni, a nem odafigyelesre.Nem keszultem eppen valami szerelmi drama zajlott valoszinu az eletemben, nem is ertem miert akkor kell iskolaba jarni, azokban az evekben:)
    A tanaron lattam sokszor , hogy oda se figyel rank.Kihivott felelni, az elso harom mondatot tudtam, es kulonbozo hangsullyal, hanglejtessel,azokat ismeteltem.Kiegyeztunk egy gyenge otosben.Vagyis csak annyi ment a fuleig, hogy beszeltem, de nem figyelt ram:)Ezt kesobb sok helyre beultettem, es az eredmeny szomoru:(
    Bar azt gondolom, a legnagyobb baj az, hogy sok informaciot kell kezelnunk, es nem egyforma sebeseggel csinaljuk.
    En odafigyelek, amennyire csak tudok,itt a blogban is, mert ha nincs idom, akkor inkabb lezarom.Ha meg pihenni akarok, a telefont is kihuzom, de nem jatszom el, hogy figyelek.

    Azert ne keseredj el nagyon, mindenki megse szentelhet egyforma idot nekunk:)de abban egyetertek, mert en is ilyen vagyok, ha Te adsz magadbol, illik visszaadni.Csak az elet nem az illik nem illik szabalyokon mukodik:)

    Szep hetveget kivanok Neked, es orulok, hogy leirtad:)

    ReplyDelete