Tuesday, November 9, 2010

Ahol a szív van...



Azt mondjak, amikor valaki osszetori a szivunket, merhetetlen a fajdalom, de utana nagyobbra no,tele megtobb erzelemmel. Talan giccses ez a filmbol lopott gondolat, de igaz.
Aki megelt mar hasonlot, fizikalisan erezte a fajdalmat, a megbantas, csalodas, elveszitese valakit, valamit, ez a mind osszpontosul egy valosagos, elviselhetetlen szegycsont mogotti fajdalomma.Majd megtanul elni az erzessel, mert a fajdalom idovel nem lesz kisebb, csak megszokotta valik, olyannyira, hogy ujbol kepes lesz befogadni, adni.
A lelek a szivunkben lakik, szemunkon at lattatjuk.Ha lehet igy ertekelni, ha illik, szamomra "legszebb"betegseg a szivbetegseg. Azon tepelodtem milyen erzes lehet az, akinek szivet ultetnek be a mellkasaba.Milyen erzes lehet mas szivevel erezni, lattatni.Probaltam hasonlitani a kismamakehoz, mert megeltem , tudom milyen az kettovel, ket szivvel latni, szemunkkel elarulni a titokbol, amivel mindig befele fordulunk, meg a tekintetunkkel is vigyazzuk azt a paranyi kis magunk altal erzett dobogasokat. Milyen nezese lehet annak, akinek mas szive dobog a mellkasaban?Milyen lehet , ha valaki, aki elveszitett valakit , es az elvesztett szemely szive mashol , masban dobog, milyen lehet , ha a szemebe nez?Vajon latja e Ot is benne? Vagy csak szepen osszebaratkoznak, az a lelek koltozik ebbe az idegen szivbe .Kicsit olyan , mint enmagam.A szivemmel idegenben elek, de megis mindig a hazamban is.Talan ezert irom a blogot is..ha igaz, ha nem, de szep elgondolas.Jo ejszakat nekunk.

4 comments:

  1. Szia,na itt kene most irjak,amirol emlitettem multkor.De koszi az e-mail cimet,jovok a tortenettel,csak kell a kello hangulat,hogy beszelni tudjak rola.Egy eve tortent,szerettem valakit nagyon,es most nemvelem van.Csak erom kell legyen,hogy leirjam.Sokkal jobban vagyok,igaz,de megsem a regi.Es azt sem tudom,leszek-e az valaha is>?

    ReplyDelete
  2. Szia Eniko:)
    Csak adtam egy elerhetoseget, de ne erezd kotelezonek.Magam is ilyen vagyok, kell a hangulat barmihez.Ha soha nem irod le, sem fogok megneheztelni, hidd el:)
    Hogy milyen leszel?ugyanolyan nem, ebben egeszen biztos vagyok.Az alapveto jellemzoi egy embernek nem valtoznak, de ha valami nagyon megrazza, lehet az pozitiv, negativ, a dolgok valo viszonya az orokre megvaltozik.Kicsit olyan, minta ksigyerek jarni tanul, eloszor elesik, kesobb elore teszi reflexbol a karjat, mert tudja mi var ra.De eloszor, legeloszor meg nem.

    Szep estet Neked:)

    ReplyDelete
  3. Szia Ágnes! Olvaslak..és gondolkodom..hogy aztán elérjem a kellő hangulatot és ösztönzést arra, hogy mégis "nyilatkozzak":-))))

    Az idegenhont én nem biztos, hogy tartósan meg tudnám szokni...bár ki tudja. Anno két évig voltam Németben és a végén nagyon honvágyam volt. De akkor még nem voltak gyerekeim és férjem. Lehet velük más lenne..:-)))

    Tragédiák, fájdalmak mindenhol, mindenkinél vannak.Talán könnyen irom le, mert nagyobb tragédiák nem érintettek még meg ( KOP,KOP a fán). Mondjuk az apukám halála nagyon fájó volt...és most nemrégen a nagybátyámé...Az apróbbakat meg próbálom úgy felfogni, köztük az ilyen szivfájdalmakat is, hogy minden azért van, hogy tanuljunk belőle. Én hiszem, hogy semmi sem véletlen...és mindennek eljön a maga ideje, mint a halál. ( Amivel ugyan nem nagyon tudok mit kezdeni és igenis kétségbeejt még a gondolata is....úgy érzem még olyan sok minden van, amit nem csináltam.:-)))

    Szóval: Ágnes mindig adsz nekem gondolkodnivalót...:-)))És úgy örülök annak, hogy Te is úgy gondolkodsz, mint én...csak TE nagyon szépen és összeszedetten írsz! Olyan ez nekem, mintha helyettem irnál.:-))

    Szép lassan "jegyzetelnem" kell a te gondolataidat!! Kiirnom, mint egy jó könyvből, hogy mindig kéznél legyenek!:-)))

    Szép napot neked!

    Csilla

    ReplyDelete
  4. Ez egy nagyon-nagyon kedves hozzaszolas Csilla:)
    nagyon szepen koszonom!

    puszillak, Agnes.

    ReplyDelete