Saturday, November 13, 2010

gondolatok egy nõ naplójából...

Az emberek bajban, szegenysegben egymasra talalnak.Akkor ebbol kovetkezik, hogy joletben, jomodban, eltavolodnak?Igy ertem mar a hires emberek miert olyan maganyosak, mindenki azt kepzeli nincs senkire szukseguk, csak senki nem kerdezi meg oket.

Egyszer kaptam valakitol egy gyurut, amit evekkel kesobb csunyan visszakert.Utana egy doboz ekszerem lett, mindig kaptam, keres elvaras nelkul.A dobozzal szetosztottam, azota tobb dobozzal lett.Egyszer szetosztottam az osszes ruhamat, azota sokkal tobb van.Ertem a raciot, azert kapom, mert tudjak mindenem ugyis szetosztom.

Sokszor mondjak milyen mas vagyok, termeszetes.Elgondolom milyen faraszto lehet nem igy elni az eletet.


Szomoru hallani, ha valakinek egy unnep teher, utalja.Az unnep nem a kotelezo forgatokonyvszeru eloirastol kell az legyen.Az unnep ertekelese, tisztelete bennunk rejlik, mi magunk tesszuk unnepive, akar egy hetkoznapi pillanatot is.