Tuesday, April 4, 2017

4 nap...


Vajon miert van az, hogy megmarad egy tortenet velunk, egy konyv vagy film tartalma, de maga a cime az iro nincs sehol.Cserben hagy az emlekezet, pedig annyira bizunk benne.
Egyszer olvastam egy regenyt, a fohos mindig arrol almodott egyszer meglatja a tengert.Ugy halt meg, hogy soha nem latta, csak kepzeletben festette mindenfele szinure.Szelid kekre, rideg kekre, haragos szurkere.
Amikor keson jovunk haza, tul vagyok porogve a napi esemenyektol, lefekszem, mert faradt vagyok de nem tudok elaludni es erdekes modon ez a tortenet jut eszembe eleg sokszor.A tenger vonzalma, pedig en lattam,  oceant is .
Majd szep lassan visszaterek idoben a maba..az aznap latott arcok, alakok..kik maradnak meg a nap vegere a sokbol.Egy fiu allt elottem ma a  penztarnal, mezitlab volt, flip flap papucsban, feje bubjan copf, az is osszetekerve , zilaltan festett.Mint aki sietett es sebtiben igy oldotta meg.
Vagy a fejkendos nenike, templombol jott, reggeli miserol..annyira regit idezett..ilyenkor sokszor azt hiszem mas dimenzioban van o is en is, csak megis van ralatasunk egymasra.De mar nem beszelunk, elfelejtettuk hogy kell.
A radio is azzal szorakoztatott a kocsiban, milyen emoji ikonokat epitsenek meg be a facebookra. Neha szeretek ilyenekkel elni, o de en nagyon szeretek hosszan, osszetett mondatokban beszelni.
B. meggondolta magat, csokis kokuszos tortat rendelt a szulinapjara liszt nelkulit.A nyelvem hegyebe haraptam, nem akartam megjegyzest tenni, nem akarom elvesziteni a kommunikaciot, mert nekunk van, eleg rendes.
A liszt nelkuli, a coffein mentes, az alkohol mentes, a cukor mentes, es igy egesz lassan eljutottam a beszed mentes tarsadalomig.Mindenki siet, nem er ra, en sem vagyok kivetel..atcsoportosult a napi rutin..ott veszitjuk el idonk nagy reszet, ahol nem kell beszelni, egymas szemebe nezni...

Ma +12 fok olt ismet, aztan viharos szel jott, az hutott valamicsket.Mar szelcsond van, csupa csillagos eg, ha kinyujtanam a kezem egyet el is ernek.
Menu: zoldborso leves volt..B. csirkemell porkoltet evett pimaszul elottunk.
lassan ejfel, lassan elfogynak a szavak meg belolem is..joejt mara:)


* a fotokat a kedvenc aruhazamban kattintottam tegnap este.





4 comments:

  1. Nyulék, de aranyosak! S azok a lányruhák! Az a rózsás, nagyon szép, elfogadnám. A gyöngyvirág nem igazi? Ha az ember süt, előre készül, kellemetlen, ha változtatnak. Viszont az ünnepelt kíván(hat), kér.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ahogy beleptem az aruhazba ott voltak a kislany ruhak..nem tudtam kihagyni:)) a gyongyvirag nem igazi,nekem is van itthon olyan,mindenki azt hiszi igazi:))

      B. szerencsere meg idoben szolt,meg be sem vasaroltam a szulinapjara..mindent frissen fogok a hetvegen.

      Amiert a nyelvembe haraptam es nem szoltam..kiakadok mindnig ha valaki eppen akkor fogyozikdietazikkoplal amikor unnepelunk:)arra ott vannak a tobbi napok..o meg jol nez ki,olyan a dereka mint egy lanynak...de hat jol vam,legyen liszt nelkuli:)

      Delete
  2. Igen...mindentől mentes már az egész világ. A beszédtől is, ahogy írtad.

    Minap ahogy jöttem haza, egy kávézó kinti teraszán üldögélt négy fiatalember. Talán nem is mondok újat, de mind a négy a telefonját nyomkodta, ahelyett hogy egymással beszéltek volna. Most jöhetnék itt azzal, hogy annak idején, mikor mi sulisok voltunk és nagy ritkán(nem vetett fel bennünket a pénz, azért ritkán...)beültünk egy presszóba (akkor még nem voltak ilyen kávézók...) egymás szavába vágva beszélgettünk, nevettünk. Éltünk!

    Az is egyfajta élet volt, a mostani is. Mondjuk az én szememet zavarják az ilyen jelenetek, ez a telefon simogatós/nyomogatós világ.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Orsika:) nekem a fiam meselt hasonlokat..ulnek a asztalnal es senki nem figyelt a masikra csak o..mindenki a telefonjat nyomogatta es egymasnak kuldtek uzeneteket..na jo egyszer ketszer elmegy..de ez allandosult...

      Persze minden elet mas,minden kornak megvan a sajatossaga..a mienk az is volt,meg ez is:)igy jo.

      Delete