Saturday, April 22, 2017

you only live twice...


Semmi nem tart orokke, minden veget er, befejezodik maga az elet is, de nem jelenti azt, hogy amig tart ne elvezhetnenk...
Most , hogy  ezt leirtam, meselek egy csaladrol, akik az utobbi idoben sokszor eszembe jutnak valamiert.
12 eves voltam, a noverem hazaban nyaraltam.Nem messze toluk, a fouton kellett menni eszak fele, majd a peksegnel balra, az elso keresztutcanal szinten sarki haz, egy orvoshazaspar lakott benne.Negy gyermekuk volt, egymas utan, mint az orgonasipok..ahhoz, hogy eljussak a zoldsegeshez, mellettuk mentem el , a teraszon reggeliztek.Gyonyoru volt a haz, az udvar, a terasz piros muskatlis es ugy minden ablak a hazon.
Szep par volak , a gyerekek is nagyon szepek.
A ferfi nehanyszor a noverem hazaban is megfordult, ha beteg volt valamelyik gyermek.Jott keszsegesen ejjel is, este keson, esoben, viharban.
Egy nagyon csondes, szereny ferfi volt, jo orvos.
Miutan elkerultem az operencian tulra, feledesbe merultek.Majd surun jartam haza, aztan valahogy szoba jottek..meseli a noverem, hogy a feleseg meghalt, 49 eves volt talan, de akoruli..,ledobbentem.Szuleihez ment eppen, autopalyan erte utol az agyverzes vezetes kozben.Szomoru temetes volt, a ferfi es a negy gyermek a koporso korul.A ferj utana mas lett, mar soha tobbe nem volt olyan , mint elotte.Inni kezdett, eloszor rejtve , majd nem is lehetett titkolni mar, vegul olyan merteket oltott, hogy belehalt az alkohol okozta szovodmenyekbe.A feleseg utan halt.A felesege utan itta magat.
Meg most is latom, ahogy elmegyek a haz mellett, ahogy benezek kisse sovarogva, hogy majd egyszer en is valami hasonlo boldogsagot szeretnek magamnak.
Meg most sem ertem miert halt meg a feleseg es miert halt utana a ferfi.Miert mennek el a jok ilyen koran?
Milyen nehez feldolgozni azt, amikor raebred az ember, hogy valoban csak atutazoban vagyunk, ki eddig, ki addig.
Es persze nem lehet igy elni, ezzel atitatni napjainkat de ettol szerethetunk jobban egy kicsit minden nappal.
Pontosan 4 eve volt, amikor majdnem meghaltam.Mindenki igyekezett nyomatekositani milyen kozel voltunk egymashoz, O es en , de ilyet nem lehet elhinni, egeszen addig amig valoban meghalsz es viiszahoznak, mert ha nem sikerul, akkor nehez hinni is mar:) Talan ezzel kapcsolodik a csalad tortenete, lattam a gyaszt a szomorusagot, amit itt csak idekepzelve tudtam latni.Lattam az orvost oriasi szakall moge bujva ugy jonni menni, mint aki mar nincs is itt.Lelkiekben reg nem is volt.
Sokaig befordulosan jarkaltam es mindig arra gondoltam akinek a vere csorgedezett az ereimben, ugy, olyan nagyon megismertem volna..aztan  persze elmult ez a laz, a vere kicserelodott az enyemmel, kb 90 nap amig a sajat vorosversejtunk ugy egeszen kicserelodik..4 panel vert kaptam, nem keveset. Szep lassan leszoktam a vajonkilehet kutatasarol, ha csak fejben is jatszodott az egesz.
Elotte es azota sem voltam korhazban, kopogom le, csak ellenorzeseken, de tavaly mar az is befejezodott, mint ez a kis tortenetem. joejt:)




*foto from net

4 comments:

  1. Az egyik történet szerencsésen ért véget, legalább. Nem voltam ilyen helyzetben,de ahogy írtad az orvosról szeretet, törődés sugárzott, hogy lehetett utána olyan gyenge? Bár írnak róla, van, mikor a pár másik tagja az első után hal. Ágnes, lehet, hogy többek vérét kaptad, limitált a levételi lehetőség, mindegy, a lényeg segített neked.

    ReplyDelete
  2. Amiko! enem is melepett, de valahol erettem is.4 gyermek, nagy szerelem lehetett.
    Nem elt tul sokaig O sem utana, meghalt.Szerncsere a gyerekeknk maradtak a nagyszulok, ha az nem is ugyanaz.

    En mar szinte elfelejtettem az en incidensem, csak igy aprlisban jon elo.Tudom, hogy a vert ugy szedik ossze, hiszen nem vehetik le egy emberrol es adjak a masiknak, akkor neki is szuksege lenne ra:)de ugy jartam sokaig, a kornyezetem megszunt, vajon kie lehet...erdekes erzes volt, nem tudom megfogalmazni jol.
    De ami a lenyeg, minden jo, ha a vege jo:)

    ReplyDelete
  3. Döbbenetes a történeted a családról. És én meg is értem, mert saját környezetemben is akad rá példa.
    Egy nap különbséggel halt meg a házaspár, itt a nő követte a párját és nem öngyilkos lett, szó szerint belehalt a bánatba.

    Nagyon jól írtad le, milyen érzés az, mikor rádöbben az ember: átutazóban vagyunk itt a földön. Nem tudom ki hogy van vele, de ahogy telnek az évek, többször jön elő a gondolataimban nekem is az elmúlás. Talán azért is, mert olyan sok kedves rokon, barát, ismerős van már odaát...

    Elhiszem, hogy foglalkoztatott, kinek a vére csörgedez az ereidben, de az a lényeg, segített és soha többé ne kelljen ilyeneken gondolkodnod!!

    ReplyDelete
  4. Nagy tragedia az ilyen Orsika..sajnos itt is van tobb is ilyen a kornyezetunkbol:((
    En igy aprilisban szoktam ilyesmire gondolni..de akkor honapokig furcsa volt minden.
    Olyan volt , mint nem is a foldon jarnek vagy nem is tudom hogy mondjam:)
    Csak eszembe jutott milyen szomoru egy csalad, ha valakit elveszitenek..potolhatatlan. Ezert kell szeretnunk egymast mindig:)

    ReplyDelete