Sunday, May 25, 2014

lilac...

Bodito illata altat/ebreszt az ejjeli szekrenyem kozelsegevel. Az elsok egyike volt, amit ultettem a kertbe, hatalmasra nott aztan.A csaladot, a hangulatot loptam magamnak ide , amikor elore megfontoltan elhelyeztem, hogy majd  mindig lassam, erezzem.
Aztan hazafele jovet, egy ures saroktelek mellett meglattam egy masik bokrot, tele viraggal, pompazatos, de senkit nem erint meg.Suhannak az autok mellette teljesen erdektelenul, kiveve egyet.Hirtelen fekez, var, hogy tiszta legyen az ut, visszatolat, parkoloba teszi, es mar ki is szallt a sofor.Korulnez , gyors helyzetfelmeres ismetlessel, a kocsiban mar egyszer megtortent..szed egy csokrot, mikozben elmondja a bokornak: neki nagyon tetszik, mindig is szerette az orgonat.Megnyugtatja,  visszater majd gyakran.
Itthon elmeseli, hogy egy dalban hallott szovegbol veszi el a szokepet, miszerint "Isten kertjeben" talalt egy orgonabokrot, onnan a virag...innen mar neki nyilik majd .

2 comments:

  1. Mintha rólam írtál volna. Maximálisan megértelek, én is szeretem. S a váza, indián szerzemény?

    ReplyDelete
  2. ahogy ránézek az orgonádra, érzem az illatát...

    ReplyDelete