Monday, September 10, 2012

az én történetem...



..borzaszto nehez volt a szunet utan ujra blogot irni.Nem irom azt, hogy valamiert volt nehez, vagy nem tudom miert volt nehez, mert konkretan tudom az okat.


Evekkel ezelott lattam a Napsutotte Toszkana filmet:amikor a no azt mondja, valasnal a legjobb lenne, ha meghalnal, ott azonnal, hogy ne kelljen atelni azt a szenvedest, amit sokan.


Mondogattam, hogy nyugtalan vagyok mar, valamiert idegesit az allandosultsag, elvagyom, kell a valtozas, kivedhetetlen.Aztan, amikor megtortenik, amikor bekovetkezik, akkor belahalsz, belahaltam, de legalabbis kette hasadt a  szivem, es sok sok elmeny, emlek, amelyek igazan kedvesek voltak nekem, velehaltak.


Es nincs az anyu, akinek elmeselhetnem ugy, ahogy en szeretem, ahogy o szerette hallani minden apro reszletevel, minden arnyalataval, sohajaval, almatlan ejszakajaval, millio kerdesevel, valaszaval, ahogy csak tolem szokta meg, ahogy csak en szoktam atragni magam.Atragni, fonnakadni, megbotlani egyes szavakon, amelyek elhangzottak, vagy eppen nem, de kellett volna.Merlegelosen.


Ha sokaig elsz valahol, es meg ha a sajat hulyeseged, hibad miatt is kell koltozni, attol nem lesz enyhebb, egyszerubb, nem lesz megmasitott az eredmeny.Nem lesz akkor sem, ha belatod milyen, mekkora hibat kovettel el, es most igazan tanultal belole, de mar minden elindult le a tolcseren, eltunni valami fekete lyukba, aminek csak a tatongasa, a feketesege jeloli a lelked fajdalmat.


Elindultam egy nagyon erdekes nyaralasra, harman harom helyszinrol, hogy erdekesebb legyen, egy kozos ponton talalkozni.

En repulovel.Oda, ahol a vilagon a legnagyobb az apaly es dagaly kulonbsege merten.Ahol a kovek, sziklak igazi  orias emberfele alakot vettek fol, a vizmosas hatasara.Ahol a sziklak tetejen zoldelo novenyzet van, ami apalykor igazan mokas, mintha hajuk nott volna.Ahol olyan voros a ko, mint Arizonaban.
Ahol ujbol es ujra megallapithattam, ha csak magamnak fejben is, hogy na ez lehet a vilagvege.Es en ismet vilagga mentem, mint egyszer olyan regen.Vilagga, majd ki a vilagbol, es most a veget is megleltem mar.
Aztan, amikor azt ecseteltem, hogy a vilagvegerol hazafele tartva , talaltam egy fedett hidat, kicsit olyat, mint a Madison filmben van, de a vilag leghosszabbjat talaltam meg, Hartland-ben, ami ha kisse csalok akkor heart, nem hart, es tessek mar ismet a darabokban levo szivemnel tartok, utban hazafele..es ami tavolrol eloszor mesenek indult, vagy inkabb mesebe illonek, de gondolt egyet es hirtelen akkora fordulatot vett, hogy a belegondolastol is ket napig szedultem, szedulok...


folyt.kov.

fotok;Fundy obol, New Brunswick , Canada kb. 16 meter az apaly -dagaly kulonbseg
Leghosszabb fedett hid, Hartland, New Brunswick


10 comments:

  1. Fantasztikus hely lehet! A Madison hidat én is nagyon szerettem, de elgondolkoztam rajta, hogy mire jó egy hidat lefedni? Főként, ha csak áthaladunk rajta. Mert, ha ott időzik az ember, boltot működtet, vagy hasonló - mint az olaszoknál -, azt értem. Lehet, hogy olasz volt aki először olyat épített az újvilágban, aztán a többi meg azt gondolta, hogy úgy kell? :) Persze lehet, hogy más praktikus oka is van.
    Az életünk, meg "kis halál"-ok sorozata. Talán, ha megtanuljuk őket elengedni, akkor szabadabban tudunk tovább haladni a tapasztalások, megélések útján.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kati:) a fedett hid okanak utana neztem, bar az idojarassal kapcsoltam ossze.Azt is irja, a fabol keszult hidak kb 17 evig birjag fedes nelkul, azzal egyutt 70 evig is.Ennel ahidnal, amit en lattam, csak jarda van oldalt, nem lehet vasarolni, csakm athaladni.Ma mar inkabb helyi nevezetesseg.

      Az elnegedest elmeletileg nagyon tudom:)csak a gyakorlassal van nehezseg, persze majd menni fog, adnom kell idot magamnak:)
      Koszi a hozzaszolasod, orultem nagyon!

      Delete
  2. Szeretem azt a filmet, kb két hete néztem meg újra :)
    Az én kedvenc idézetem belőle: "Azt mondják, vonatsíneket építettek az Alpokon keresztül Bécs és Velence között, jóval azelőtt, hogy létezett volna az út megtételére alkalmas vonat. Megépítették, mert hitték, a vonat eljön egyszer..."

    Milyen érdekes, hogy az élethelyzetünknek, pillanatnyi vagy tartós hangulatunknak megfelelően ragad meg bennünket valami az adott filmből...

    Kíváncsian várom a folytatást, csodaszép helyen jártál, jó lenne megölelni azokat a sziklákat :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kataca:) igen ezt en is megfigyeltem , hogy mindig milyen resz ragad meg bennem, bara te idezeted is nagyon tetszett a filmben.
      Nagyon sok termeszeti szepseggel talalkozom, naponta is.Ez az ami karpotol eleg sokmindenert:)
      Tervezem visszamenni amikor dagaly van, helyrehozni a mostanit, hogy igazan ugy tudjak orulni, ahogy tudok:)

      Koszonom Neked is, irom majd.

      Delete
  3. Két olyan filmet is említettél, melyek a szívemnek kedvesek.Plusz mellé itt a te történeted anyukádról, költözésről és mindenről, ami vele jár.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Eva:) azt hiszem nincs olyan no, akinek ezek a filmek ne lennenek ismertek, kedvesek:)jo sokszor megnezzuk, mertg nagyon szep feldolgozas mindketto.Sokat oriz a multbol, a hagyomanyokbol.
      Nem konnyu szakaszon vagyok majdnem tul, es a nehezseget a hosszadalma adta meg igazan.Az oda vissza csatarozasok:)

      Majd folytatom, mert bar leirhattam volna egyszeruen, es kiszakitva csak a kirandulast, de talan lesz aki tanul belole.

      Delete
  4. Számomra Ágnes, ez egy érdekes kaland, szép, izgalmas, de szavaidból a keserűség cseng ki, kívülálló a szépet látja benne, várom a folytatást.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Rozsa:) annyira vagytam ezt az utat, es jokedvuen is indult, csak kozben hirtelen felho jott, de majd irom:)aztan majd visszamegyek, ahogy irtam fontebb dagalykor, majd talan jovore.Nincs messze, repulovel kevesebb, mint egy ora, es nagyon olcso.
      Majd jovok az irassal, hatha lesz , aki merit belole maganak valami tanulsagot, csupan azert irom le reszletesen.

      Delete
  5. Most olvastam a bejegyzésed.Lehet, hogy a maira rímel? Én az elődeinken, a volt háziasszonyon éreztem ezt a fájdalmat, amit te. A hezitálást, a döntést, a megszakadó szívet. Egyébként ez tényleg így van, hogyha valami foglalkoztat mindig kerül eléd egy film, egy könyv, egy beszédfoszlány a rádióból, ami segít, helyretesz, elgondolkodtat.

    ReplyDelete
  6. Azt hiszem az egeszre rimel, ezek az erzesek hol jonnek, hol mennek.Sok ido kell amig masik jon a helyere, vagy elnyomja.Nem mind kellemes, megis orulok, amikor megelem oket.Gazdagga tesz.

    ReplyDelete