Thursday, June 7, 2012

hajnalban...


Annyi minden van,
Es mennyi minden nincs.
Ulok a szavakon,
Melyek moge maskor bujok,
Es gondolkodom.
Rajtunk, rajtam, majd valami mason.
Az eltunt fogadalmakon,
A tovaszallt nyarakon.
Vagyak szulte igeretek,
Kivansag-csepp csinalt tengerek,
Almok kastelyai,
Kertek zoldjei,
Most mosolyfelhok rejtik el.
Mikor legjobban fuldokoltam,
Fogtad meg a kezem.
Hogy beloled lelegezzek, 
Hogy nelkuled ne letezzek.
Hogy szulessenek uj igeretek,
Melyek most beteljesulnek.
Mert kezem a kezedben,
Mert lelkem a lelkedben,
Mert jovom a jovodben...

5 comments:

  1. S milyen jó, amikor van akinek foghatod a kezét! Írtam múltkor a hozzászólást, beleülök a könyvembe, s ott volt neked az üzenet. Majd, ha időm lesz begépelem.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Az a legjobb:)es most itt ti is benne vagytok, akik ilyen kedvesen biztattok!Koszonom!
      Varom kivancsina melyik lesz az, jo nehanynal alltam meg, sot tertem vissza:)

      Delete
    2. Csereltem fotot:)ez regi, talan tavalyi, vagy elotti, a kerites nyaklanca nevet adtam neki:)

      Delete
  2. Nagyon szép Ágnes, hozzászólásommal csak elrontanám, talán ez a legszebb amit tőled eddig olvastam, kicseng belőle a remény...

    ReplyDelete
    Replies
    1. Koszonom Rozsa:)Neked is szolt, vagyis Hozzad is, Te is mindig biztatsz:)
      Nagyon Koszonom!

      Delete