Monday, September 13, 2010

gyógy(szer) leves


Bizonyara mindenki ismeri azt a kifejezest, hogy van ami kigondolva szebben fest, mint kimondva. Talaltam egy kivetelt, (gondolom van tobb is)de en most ezt talaltam, a hagymaleves, ami kigondolva, kimondva, leirva, sot foton nezve is borzalmas. Mekkora meglepetes az ize, arra nem talalok szavakat. Egy nezelodesem soran akadtam ra, a francia hagymaleves receptje, elkeszitettem, es olyan finom volt, hogy komolyan meglepodtem, es ha valaki csak meselne, bologatnek udvariasan, hogy aham , biztosan nagyon finom, de a fejemben csak raznam a fejem, hogy ugyan ki az az orult , aki hagymalevest eszik. Nincs budos lehellet, mert piritaskor elvesziti az erejet, nincs gyomorfajdalom, egyszoval semmilyen kellemetlen utoerzes.Es azt erzem felsoleguti megfazasra kivalo.Az csak bonusz, hogy az ehseget is csillapitja, sot a hozza illo piritossal es reszelt sajttal egytaletel is lehet, ha valaki nem nagy etku. Kezdtem enyhen kohogni, es bar a lazam lement, de a torkom meg kapart, igy jutott eszembe a leves.Amikor kicsi voltam ayukam sokszor keszitett ilyen izu teat, de az fortelmes volt.Igaz abban az idoben a huslevesben ha veletlenul egy sargarepara haraptam, kiszaladtak velem, mert azonnal oklendezni kezdtem.Mekkora utat tettem meg te jo eg, hagymalevest eszek, sot en fozom, es most meg beszelek is rola.A biztonsag kedveert azt hiszem megiscsak lazat merek:)

3 comments:

  1. Ágnes ! Mosolygok, ahogy olvaslak, mert bizony gyermekkoromban én is hadilábon álltam a zöldségekkel:) Az oviban még csak megúsztam, hogy szépen körberaktam a tányérom szélét a zöldségekkel, de otthon erre nem volt lehetőség, mert amit Anyukám a tányérba tett, azt nem lehetett otthagyni, így aztán megszenvedtem vele, mire nagy nehezen lecsúszott, de nem csak a sajátom, hanem még a nővéremé is. Ő szegénykém legalább úgy öklendezett tőle, mint Te és nagyon sajnáltam, ezért letuszkoltam az övét is:) Ez az önsanyargatás egészen addig ment, míg egyszer le nem bukott a kis drága, hogy az ujját jó mélyre ledugja a torkán a neki nemtetsző falatoknál:)) Azóta viszont mindketten imádjuk már a hagymalevest (is).

    ReplyDelete
  2. Hagymaleves! Igeeeen! Volt egy barátnőm tiz éve, vele már már rituálé féle képpen, eljártunk a Liszt Ferenc térre , ahol egy olasz kis étteremben a sarkon, (nem tudom még meg van -e)egy friss kerek cipó kivájt belsejében szolgálták fel a meleg nyúlós sajtos isteni hagymalevest, és a cipó levágott teteje volt a fedő. Vagyis a tányérod a köreted.Még most is ahogy irom összefut a nyál a számban! Mellesleg mennyi kaja randa de finom! (krumplipüré,káposztástészta és ugye ott van az a borzasztó zöld spenót is.... nyam nyam...

    ReplyDelete
  3. Sziasztok!

    Lilike:)En:)

    Nagyon orulok, ha szep vagy neha kevesbe szep, de emlekeket ideztem elo:)
    Lilike Te egy hos vagy, nekem sajnos nem volt aki megegye.A batyam csak a masodikat szerette elenni, de azt tejesen elolem:))Mindig kert egy kicsit, en meg akkor mar megsertodom, mert tovabbra is nezett, az ovevel hamar vegzett, en nagyon lassu evo vagyok ma is.O eppen erre a sertodesemre alapozva falta fol sokszor az enyemet:)De azert jo volt gyereknek lenni.

    En:) en is lattam ilyne kneyerben keszult receptet is, de ugy meg nem csinaltam.
    Ja es a tokfozoleket se felejtsuk el:)

    ReplyDelete