Hosszan furkesztem, kutattam a tukorkepem ma furdes utan.Ma meg en is lattam, hogy boldog vagyok, faradt de boldog.Jol ki is nyujtottam a nyelvem oromomben, es tudtam hiaba vagyok faradt, irni fogok,Rossz utan a jot, a jokat, mert jott a jo, jok , jo erzesek, jo szo(k).
"-Veled nagyon konnyu a beszed-"hangzik el harom embertol, ebben az elmult ket napban.Nem tudom mi hatarozza meg, mi donti el hogyan fogadjuk az ilyet, mert legtobbszor bezarulok es majdnem taszito leszek, ha dicsernek.Ma meg sutkereztem benne, meg a tukorben is , az egyszemelyes eloadasom kozben is.Jol esett a szo, amit mastol kaptam.
"-Nezem a telefonom es amulok, hogy 57 perce beszelunk, soha nem beszelek ilyen hosszan-"mondja tovabb.
Az aruhazban a sarga ruha messzirol kinalta magat, szinte kiabalt.Ilyen szep sargat meg nem is lattam.Buszken log a szekrenyemben,mint aki tudja, hogy szep arnyalat.Idonkent megbillentem finoman, lobalja magat nekem.
A kavezoban futottunk ossze."Te vagy az?igazan te vagy?"oromkodott es azonnal belem karolt, rantott magval, uljunk le.O a koreai baratnom, akinek tavaly igertem, hogy hamarosan osszefutunk, de elsodrodtam a tortentekkel, az idovel.
Megtudtam, hogy tanciskolaba iratkozott be.Van csaladja, fiai, ferje, akitol kulon szobaban alszik, igy kezdodott az ismeretseg, ez volt a majdnem elso mondata, a nagy meglepetesemre.A koltsegvetesuk szukos, nem keves penz a tanc, az utazas, amivel jar, de o nagyon akart maganak valamit, ami csak az ove.Tancol, es boldog.Jo volt nezni, ahogy onfeledten meselt.Es jo volt , hogy engem is beszeltetett.
Hazafele megismeteltem a tegnapit, sargabarckot vettem, a sarga ruhahoz:) vizet is, megmostam es eljatszottam, hogy eszre sem veszem ugy fogy el a barack hazaig.Csak az utolsonal engedtem meg magamnak, hogy csodalkozzak, nahat, megint elfogyott...
Elfogyott, mint ez a mai nap, efaradtam, elalmosodtam..jo ejt nekunk:)
*foto a netrol, mert meg mindig nincs kameram, hanyagsag az oka.
