Tuesday, June 25, 2013

a csalódásokról...


Kristalytisztan emlekszem ma is , ballagasi ebed utan komolyan , a felelosseg szinte nyomta a vallam, ultem a buszon, mar fejben is tanultam.
Jelesre sikerultek a vizsgaim, egy  szobelis vizsgabiztos kulon meg is dicsert, nem fognak velem szegyent vallani sehol.Persze a csalodottsag mar bennem volt a jovomet kepzeloen, mar kisiklattak az utrol, melynek vonata az orvostudomanyok birodalmaba tartott.
Neha ugy kepzelem ez a bizonyos "lehetosegek foldje",inkabb  a csalodott emberek hazaja, ahol a csalodasok sorozata koveti egymast.
Nekem pl, soha nem lett Scarlett O'Haras hazam, vagy 12 tolgyes , mint Melanienak a tortenetben, ez  lehetne is a csalodasaim netovabbja.
Vagy fotoztam  ezt a holgyet, de elarultam inkabb a kutya buszke tartasa, fegyelmezettsege fogott meg, hogy lencsevegre kapjam, amin jot nevetett. Azonnal aradt a szo, Angliabol telepedtek at , a Sziklas hegysegben szeretett volna nyitni egy fogadot, sok rossz elkepzeles, szamitas , betegseg utan, vegul itt maradtak, eppen abban a tartomanyban, ahol szinte domb sincs.Hat nem Rocky mountain az biztos.Hanglejtese magaban hordozta azt a merhetetlen szomorusagot, hogy vele parhuzamosan hallom Francseszkat a Sohajok hidjabol, aki szinten mast kepzelt Ammerikarol ott ,abban az olasz kisvarosban.
Igen, a csalodas az, amitol egy anya, szulo nem tudja kivedeni, megvedeni gyermeket.Es igen a csalodas az, ami nem eleg , hogy mugunkban rejtve hordozzuk a sajatunk, de kesobb hozzaadodik a gyermekunke is, es a nyil eldol az o iranyaba, a tied, a sajatod mar nem is olyan fontos, nem is akkora tragedia, folcserelned azzal, hogy ot soha ne lasd annak...
Csak egy elfogult anya akarhatja a lehetetlent:)