Miota betonozott udvarom van, a cserepes novenyek melle fejben tartom szamon azokat, melyeket nem tudok ideultetni, meg cserepben sem.
Isten kertjenek nevezem(Quimby utan szabadon), vagyis mindenkie..pl az orgona, a hars, az akac es a fagyongy is.
Ma eszembe jutott , hogy eppen a fagyongy ideje van, meg is van a helyem, ahol szoktam szedni es eppen ma, amikor ki sem latszom a sok mindenbol, ami az elmult napokban toronnya notte ki magat.Nos, ilyenkor szoktam magamnak elmondani, csak arra van idonk amire akarjuk, vagyis nekem ma lesz idom a fagyongyre akarhogy is legyen.Utban hazafele, mar hajlottam arra, hogy majd holnap, de utolso pillanatban a kormanyt eltekertem, felkerestem a biztos helyem, de sajnos ma mar -11 volt reggel, az elozo napok sem kedveztek, igy az egesz lehullott, egyetlen arva fagyongyot sem talaltam.Vigasztalasul a kozelunkben bealltam az autos ablakhoz venni egy cappuccinot, amikor elkepedve latom, legalabb 20 bokrot, csodas fagyongyokkel..ebben az az elkepeszto, hogy gyakran jarok itt de soha nem figyeltem erre.Sovarogva neztem, milyen jo lenne csak egyetlen kicsi agat hazahozni..de persze nem tettem.
Itthon elmeselem a ferjemnek a kopasz bokroktol kezdve a kavezo roskadasig teli fagyongyeig. Kb. egy ora mulva megszolal a ferjem, na akkor megyunk? nevetni kezdek, mert kitalalta..jo paros vagyunk mi na...en meghivlak, vagyis en vezetek, addig te kiugrasz es leveszel egyet..mondja a tervet...tiszta Bonnie and Clyde, csak ok gyilkolnak is...mar oltozom is, Csili is jon, mi ketten ulunk hatul..nincs senki, amikor beallunk..most, gyorsan szallj ki! mondja hatarozottan...a kezem mar a kilincsen volt..kiugrottam, kerestem egyet, amelyik nem latszik, a foldet surolta..nem akartam latvanyos kart okozni, nem akart torni..kozben jott egy uj auto, hatarozottan leteptem es visszaultem..mintha ki sem szalltam volna, a mogottunk levo fel sem tudott ocsudni...high five-osat utottunk es nevettunk hazaig...
Hat igy elunk mi, szimbiozisban:)
