Hat vege, orakon belul elkoszon az Oktober, es en bucsut intek,pedig mennyire nem szeretek bucsuzni es azt hiszem vegre rajottem a miertjere.Zavarba hoz amit latok, a zavart tekintetet, a kifejeztelenseget, es nalam sincsenek megfelelo szavak az oldasra.Vajon tolem szeretnek e elbucsuzni, konnyu e, vagy hasonloan viselkedem... annyiban kulonbozom,hogy sokmindent megtartok magamnak, nem adom ki, az alkalmas idopontban, helyen aztan megoldom en.
Egy honaptol persze konnyebb, nem nez a szemembe, nem var tolem semmit, igeretet.Szo nelkul is tullephetnenk, odebb allhatnank.
Tokeletesebb fotot nem talalhattam, mint ezt a csodas tolgyfat, amit korbejarva fotoztam le.Minden evben visszajarok megcsodalni a levelek szinvaltasat.
Kis erdekessegek:
A tolgyfa eredete visszanyulik egeszen az okorig.A gorogok es romaiak a levelet gyogyitasra hasznaltak.A legenda szerint az elhunyt emberek lelket orzi a tolgyfa.
Az itteni indianok a makkjat ledaraljak es burkolasra hasznaljak.
