Minden napjat unneplem(Oktober), majd megtisztelem azzal, hogy irok rola.Ugy erzem lassitottam igy, nem erzem azt, hogy elsuhant mellettem, megkavarva az unalmas kozeget, amiben neha szo szerint en magam is csak lezengek.Hogy tud ilyen ossze-vissza, ellentmondasos lenni a hangulat, maga az ember?
Egyik pillanatban meg harsanyan nevet, csupa energia, csupa nagybetus elet..es keves kell ahhoz, hogy majdnem levegot is elfelejtsen venni, a hirtelen ratelepedett kozonytol, untsagtol, megelegeltsegtol.
Most eppen a ketto kozott vagyok...egy derus maganyban.Kell ilyen is, biztosan kell.
Es kell az ejszaka is, hogy reggelre felejtesse a buta gondolatokat.
Helyette belenezek az utcaba, ahol aranyban uszott sok sok fa, lampaskent vilagitottak.Ilyen szep csak Oktoberben van.
Tegnap vettem egy parnat, sarga szinu, mint a fak, melyekrol irtam.Uj tervem egy oszi melleny, valami vagany, hozza egy flannel ing, mert ugy teltek be az oldalak, hogy a divatrol szo sem esett.Pedig aldoztam a divatnak, legutobb egy teve szinu kardigannal.
A parnat akartam fotozni, Lola csak onmagat adta hozza:)
