...anyu folfogta, gyujtotte az esovizet, azt mondta lagyit, szebb a ruha is, vakitoan feher.Ma este a felhomalyban hazafele kosztumos gyerekek hangja csilingelt, oldotta, lagyitotta a kodos, esos, szeles, baratsagtalannak tuno idot.
Ket nap, ket vilagom, mekkora ellentmondassal. Attol is szep, hogy megsem egy azonos napon van, ad idot, enged vidamkodni, enged gyaszolni.
Az eros, biztos gyermekkor fontossagat erzem ilyenkor, mert van mihez nyulni, viszonyitani, hasonlitani, teszem is faradhatatlanul, megunhatatlanul.
Ugy kepzelem, ha en kepes vagyok elfogadni masok unnepet, szokasat, tisztelni is, majd kesobb ha csak egy masik embert hasonlora birok, turelemmel magyarazva, megertetve, nem sietosen, nem eroszakosan, akkor mar jo nekem, es persze neki is...
Ma itt jatekosan, cukorkasan, csokisan, mokazva estezunk.
A holnap, az ideje koran elveszitett szeretteime.
