A kiallitast, stilusosan egy parkban rendeztek, a bejarat a hegy labanal volt, csupan azert , ahogy a kocsibol kilepunk, mar ott elvarazsolodjunk, az ezerszinu hegyoldalt borito erdo lattan.Szinte a bejarattal szemben azonnal lattam a "market place"feliratot, meglepett, nem szamitottam vasarlasi lehetosegre.Arra kulonosen nem, hogy a rozsakhoz szinte semmi kozuk nem volt a portekaknak.Egyetlen egyet talaltam, amit ugy ereztem a naphoz kotheto, ha ranezek eszembe jut a viragkavalkad.Egy holland asszony arulta az eredeti holland tulipanhagymat, helyes kis porcelan tallal, folddel, leirassal, amit O kulon elmagyarazott.
A parkban ultem le egy padra, napfurdoztettem az arcom, elveztem a meleg sugarakat, amikor egy no ult le velem szemben.Beszelgetni kezdtunk, valahogy nagyon konnyen jottek a szavak.Eszre sem vettem, elropult 40 perc, nevkartyat csereltunk.Szeretne megnyerni maganak, ahogy mondta.Ilyen emberre van szuksege, mint en:)
Ott ultem es belul, nem latvanyosan csovaltam a fejem.Mert ugye engem kinevetnek, mokat uznek velem, amiert mindig be vagyok ovezve vezeteskor, amiert mindig visszatolom a bevasarlokocsit(nem penzbedobos) a helyere, soha nem szemetelek, meg egy ragot sem, ujrahasznositok, megsimitom a novenyeket, beszelek hozzajuk....hogy nehanyat emlitsek, es akkor lepottyan valaki az egbol, akinek mindezek olyan termeszetesek, mint nekem, es ert engem, teljesen, ugy, mint az anyu...es el is mondja, nem sajnalva a szavakat.
Susan/Zsuzsanna a neve, es ez all a kartyajan:early childhood educator
Kivancsian varom mi lesz ebbol...es a tulipanhagyma kihajt e, mert elduggattam, hideg helyre tettem, ahogy mondta az asszony...
