Barmilyen sorrendbe rakom a harom szot, mondanivalojuk osszefuggesben all.Ha valaki egyutterzeseben remenyt ad nekem, halas vagyok, mar elolegezetten elindul az erzelmi szal.
"we need to suffer to feel compassion"= szenvedesre van szuksegunk ahhoz,hogy egyutterezni tudjunk.
Csak azok az emberek egyutterzoek, akik Istenben hisznek, hisznek abban, hogy minden fontrol iranyitodik, minden cselekvesunk tolunk fuggetlen, Isten kezeben vagyunk.
Mindig ugy eltem az eletem, hogy a szabalyokat betartottam, kovettem.Kovettem az elet , Isten,magam alkotta szabalyokat, megis szamtalan olyan fordulat, tortenes volt az eletemben, amit nem kivantam, nem kivanatosan kezeltem, ugy is fogalmazhatom, nem erdemeltem.Rendszerint belejuk haltam, egy reszem ott maradt minduntalan.
Holnap a vilag legtobb reszen ugyanolyan Hetfo lesz , mint barmikor egyeb napokon.Senki nem tudja majd az en napom, az en lelkem, mi zajlik benne.Csak aki ismer szemelyesen, eloben, latja, olvas belole, mint konyvekbol lehet.Minden erzelem , rezzenes , rezdules kiul, olvashato.Igy neveltek, igy szulettem, azt hiszem.
Az Edesanyam, szuleim, iden szamtalanszor ujra es ujra meghaltak velem, vittek belolem uj, ujabb darabot.Nem voltak sehol, amikor nyultam ertuk, de belolem veluk maradt egy egy darab.
Kanadaban Oktober masodik Hetfojen unneplik a Halaadas napjat, nem irtam tobbes szam masodik szemelyben, kivulallokent fogalmazok.Olyan , mint egy nyaralasi resort, secluded, ahogy irjak az eldugott, minden szemtol elszeparalt , elbujni kivanokat, kizarjak, elzarjak magukat a vilagtol, mint en a Halaadastol.Termeszetes ember vagyok, keptelen a taktikazasra, modorozasra, csak szivbol csinalni, elni mindent.Vagyis minden vagy semmi szintu elv.Nem feltetlenul szerencses, kulonosen ebben a hamis, fake vilagban, de nem megy maskent.
Az iden ert valtozas ugy megdolgozott, megtepazott, hogy nem vettem pulykat, nem lesz az unnep femjelzoje, amit mindig ugy vartam, mindig ugy keszultem, mert valami meghalt bennem, blokkolt, megallitott.Hamisan meg nem en lennek, keseru izu pulyka lenne.
Tul sok baratommal, ismerosommel, szomszedommal, kollegaval, akik mind jo emberek , tul sok rossz tortent, tortenik, kozben engem is elert, megha tul is vagyok a nehezen, es ez az iras mar csak olyan, mint amikor Lola ragja a csontot, de kiirom magambol.
Talan soha tobbe nem fogok pulykat sutni, nem tudom meg.De az a lelkes "lany", aki voltam, eltunt mindenkepp.Optimizmusa oriasit csorbult, a sok ovon alul mert utesektol, hogy O , aki mast is arra biztatott, nem az eses szamit, a folallas kepessege, most nem akar folallni.
Nem tudok, keptelen vagyok halas lenni, mert utalom amikor valaki tolem szerencsetlenebbhez hasonlitanak, mernek ossze, mert mar a folallas sem szabalyos.Miert nyulunk valaki megis szerencsetlenebbhez, miert kell valaki rosszabb sorsut elovenni?ez lenne a remeny?Szabad e remenyt adni, mert mi lesz, ha megsem olyan, ha a rossztol is rosszabb jon? Van e meg szuksegunk hamis remenyekre?Miert degradaljuk a remenyt?
El is hallgathattam volna ezt a napot, de az nem en lennek.Egyszeruen nem tudok az iden halas lenni, meg akkor sem , ha hiszek, akkor sem, ha megszenvedtem, ha egyuttereztem massal, az iden nem megy.Es igen, ez is en vagyok...
*foto:2009-ben igy vartam a baratainkat, 2 pulykat sutottem.
