-Azt vettem eszre kereslek, varlak, hogy hianyzol.
How can you miss someone you never met?-kerdeztem
-Az erzes hianyzott, amit kivaltasz, amibol mindig tobbet akartam.
Hallgattam, elhallgattam , hogy ugyanazt erzem, csak evodok a kerdessel.
Milyen erdekes is, a fotel csak kepzeletben foglalt helyet a nappaliban, de kepzeletben a zold ruham is ledobtam ra, csak hanyagul, mesterkelt rendetlenseggel, hiszen gyonyoruen mutatott volna a zold a rozsdabarnan.Nem lett az enyem, megis hianyzik.Soha nem dobtam le a zold a ruhat ra, megis hianyzik, a mozdulat a kezemben maradt, es foleg a fejemben:)
Eszembe juttatta a fonti parbeszedet, es ertem, erzem, bar ertettem akkor is, mert en is hianyt ereztem.Aztan hianyzott ugy, hogy talalkoztunk.A talalkozas megmagyarazta az elore erzett hiany nagysagat.Hazahozhattam az erzest, nem ugy, mint a fotelt, de jobbhijjan.
Milyen mely is tud lenni egyik masik, milyen megerinto, soha el nem akarni hagyo.Milyen szep is, mint az oktoberi napok, melyek majd hianyoznak, de olyan ismerosen, olyan jolesoen, olyan hatarozottan tudjuk majd, mi(ki) az ami hianyzik...
*foto a netrol, szeretnek egy ilyen viragtartot egyszer..
