...az ido vasfoga marta rozsda
nyomot hagy ott, ahol senki nem latja/tudja.
Csak eszi a vered, marja az emleked,
Emlekeid marnak teged.
Ott vannak mosolyodban, szomorodban,
Lopott pillantasaidban,
Beszededben , hallgatasodban,
Felig megkezdett mozdulatodban,
Felgyorsitott,lassitott jarasodban,
Kepzelet szulte,
Emlek idezte illatokban, illatodban.
Igy Oktoberben felszinre tornek,
Hideg csipte szinu falevelek teritenek szonyeget.
Bujok a paratlanul szep Oktoberbe, szineibe,
Hogy Oktoberben lehessek oktober(i)ben.
Ma ezekkel a sorokkal jottem fejben, szaladtam leirni, ne vesszen el.
