Thursday, October 18, 2012

érzékenyen...



...ulok az ablakomban ebben az oszi esos esteben, lassan kortyolom a hideg tejet, fejemben annyi minden csak ebbol az elmult, elropult egy hetbol.Ma mar csak hoemelkedesem van.
Pontosan egy hete volt a bizonyos nap, azt megelozoen 2 nappal jott az alom, azt is irhatnam a szokasos, bar kepes megujulni meg az alom is, most eppen aludtam az almomban es  betakart egy meleg takaroval.Ket nappal elotte, hogy utana csak az alommal viaskodjak, nappal eltuntessem, elzarjam, blokkoljam, aminek egyertelmu volt a kovetkezmenye, kezdtem furcsan erezni magam. Egeszen keddig birtam, akkor ledontott a laz.Igy tavozott, de gondoskodott arrol, hogy jelen legyen, mintha egyebkent nem lenne...


A paddal dolgozni volt a gyogyszerem, elveszni az anyagban, a csiszolasban, a karcolasban, a festesben, csak hirtelen racsodalkozni: keszen vagyok.


Vajon mennyit er egy ember?mai napi kerdesem, az elmult napok torteneseinek is koze van hozza.Miben merheto egy ember?egy ilyen padban?egy subaban?egy irasban?egy fotoban?


Vajon a piros tulipanos pad mit arul el rolam?elarulja e, hogy a himzett agynemu parnajat szerettem  volna ratenni, es csak nezni sokaig, esetleg lefotozni?elarulja e a melegseget, mely kozben atjarta volna lelkem minden apro zugat?elarulja e, hogy kepes vagyok ilyen pillanatokkal taplalkozni, ebbol elni sokaig?elarulja e, hogy csiszolas kozben az ujjam huztam az iveleseken , probaltam kitalalni ki tervezhette, ki vaghatta ilyen vonalura?es kozben piros volt az arcom, ami anyut hozta a fulembe ismet, olyanpirosazarcodmintarozsa mondataval.


Vajon mennyit er egy ember?annyit, hogy valaki gyereke, valaki tarsa, valaki szuloje, valaki baratja, valaki kollegaja?Kiderul e hanyfele mosolya van, nevetese, haragja, banata?Hany embernek derul ki?Vajon annyit er, ahanyan emlekeznek ra?es ha nem?az az ember erteke, vagy ertektelensege?Es ha csak egy orzi minden gondolatat?akkor csak annyit er?
Vajon mennyit is er egy ember elete?felbecsulheto e?