Amikor ujra izesitett kavet kaptam, ok, eldontottem itt az ideje, hogy oszinte legyek.Minden kommunikacio arra epul..vagy megsem?Vagy eleg sok a kegyes hazugsagra, a tapintatra, amit szeretet mozgat csupan?Nem tudok alakoskodni, meg akkor sem, vagy eppen azert, ha szeretek. Szepen , finoman, lassan epitettem a szavakat, raktam egymasra, mint valami kartyavarat, hogy ne legyek banto...aztan megis osszeomlott, egyetlen szoval, :"akkor eddig hazudtal?csak hazudtad , hogy finom?" elpirultam zavaromban, mert rajottem igaz, egy hazugsag hogolyot gorgettem magam elott, ami naprol napra nagyobb lett..ekkor mar hiaba magyaraztam meg, hogy milyen rosszul leszek, mennyire folkavarja a gyomrom egyetlen korty is, es en megis hosiesen ittam, csupan szeretetbol..semmit nem ert, tudom, mert en magam is ilyen vagyok..akkor, ott, abban a pillanatban akkora a fajdalom, hogy a szavak semmit nem ernek, inkabb artanak..ido kell, hogy enyhuljon, es tisztan atlassuk, atgondoljuk, meglassuk a masikban a jot , hogy ertunk hazudott, ovasbol, szeretesbol es akkor fejet hajtunk, es arra is keszek vagyunk, hogy ketfele kavet fozzunk, izeset es nem izeset, de oszinte szajizzel:)
