Van egy barnahaju, kedves lany, valahol Budapesten, aki akar en is lehetnek, evekkel korabban.Erzekeny, erzeki, torekeny, eros, sebezheto, oszinte, nyilt, szeretesre vagyo, tele szeretettel.Vannak jo tulajdonsagai, vannak hibai, emberi, nagyon emberi.Olyan kozel enged,mint amennyire be tud zarulni, ha igazsagtalansag eri.Szeretni akar es szeretve lenni, mint masok, mint sokan. Ha azt kerdezne tolem valaki definialjam a baratsagot;azt mondanam feltetel nelkuli elfogadas.Minden baratsag ugy indul, mint egy uj etel megizlelese..finom falatonkent, morzsankent kostolgatjuk..tetszik, ha sokban azt szereti, amit mi, vagy talan az, amit mi nem merunk, de a baratban megelhetjuk, kiegeszitjuk egymast ezaltal. Igy ismerkedunk mi is, tudunk betegsegrol, szakitasrol, fajdalomrol, nevetesrol, boldogsagrol.Sok kozosunk van, es sok olyan, amiben meroen maskent velekedunk, de tiszteljuk a masikat, igy fogadjuk el, mert a baratunk..ez a lany leult a varrogepjehez es megszerkesztett nekem egy parnat, rajta a zold ruhas novel.A cerna , amivel varrta baratsag nevu marka, minden oltes ezt sugallja, ahogy reszleteiben atneztem, korberajzoltam az ujjammal, racsodalkoztam.Nezem es hitetlenkedek, valahogy jokor jott ez a parna.Sokszor elkedvetlenedek azon, hogy emberek milyen konnyen mondanak rosszat egymasrol..es akkor itt az ellenpelda, egy kezzel varrott bizonysag, hogy az elet szep, es egy ilyen parnaval sokkal szebb .Szep ember varrta, a parna girbe gorbe nem egyszeru mintaja sugallja a nem kis idot igenylo, nem kis turelmet igenylo munkat, amit csak szeretet futhetett.
Van egy parnam, egy kezzel irott levelem, sok kicserelt gondolatunk, ami osszevonva igerete annak, hogy egyszer ketten ulunk annal az asztalnal a barban...
Sok-sok Szeretettel KisViragnak,aki parnaba hajolva zokogtatott meg, ugy meghatott es akkora oromet okozott
puszi es oleles:))
Agnes.
