Wednesday, July 24, 2013

a szoknya..


...soha nem titkoltam mennyire szeretek oltozni, nem hanyatlik a kedvem meg akkor sem, amikor nincs jo napom.Tavaly vettem egy ruhat, az anyaga miatt, a fogasa, esese miatt, de mivel kb. terdig ert, nem tetszett, felretettem.Nagyon szoknyas vagyok, ami nem jelenti azt, hogy nincs nadragom, de szoknyabol butikot nyithatnek, amit tervezek is online, e-bayen ,ami mar nem kell, de ujszeru allapotu el fogom adni jelkepes osszegert.(ha kell valakinek:)
Maradjunk ennel a szoknyanal, amit a ruhabol csinaltam kis atalakitassal.Olyan comb kozepig simulos, es az alja himbalozos, nagyon tetszik, majdnem annyira , mint az a zold ruham par eve.De abban aludtam is, annyira szerettem:D
Az erdekessege, hogy egyik oldalon keskenyebb csikozasu, ertelemszeruen a masik oldalon szelesebb.Tudom gyerekes, de boldog vagyok a szoknyamnak, hogy ilyen jol kitalaltam.Es a szine, annyira sokfelevel parosithato, barna, fekete, meregzold, kek...
Fontos , hogy szeressuk , amit viselunk, mert visszaszeret, egy ruhaval kepes vagyok osszenoni, behordani ahogy itt mondjuk.Mindig osszejon egy ilyen kedvenc, csak az a baj, amikor elkopik, mert addig nyuzom:)Utana meg varhatok a kovetkezore majd, de most oruljek ennek, a manak, a jovonyar meg messze van...


* neha kepes vagyok megvenni valamit akkor is, ha nem jo ram, sokkal nagyobb, vagy kisebb:D
* itthon is feloltozom neha ugy, mintha a legelokelobb helyen lennek
*amikor megvolt a Bp-i lakasunk, hazaerkezeskor mindig vegigprobaltam az otthoni ruhaimat, addig nem fekudtem le:D Ugy gondoltam hianyoztunk egymasnak.
Szoval ennyire sulyos eset vagyok, de vallalom:)