Saturday, October 29, 2011

szokások...

...raszoktam , hogy a kavemmal is bekoltozom az ablakba reggelente, kulonosen hetvegen.Ma esett, esik, de olyan szeliden, olyan nem is lehet latni csak erezosen. A nem latvanyos eso szemek kozott szeretem nezni a hullo faleveleket, szeretem ahogy raerosen, tobb fordulatot veve esnek ala.
Eszre sem vesszuk, ugy no hozzank az utca szokasa, a lakoi egyedi bogara.Az enyem ugye, hogy ablakban ulve abrandozok, a mellettem lako neni kinai kalapban setal egesz nyaron, a harmadik szomszedneni reggelente egy zsakkal elindul es osszeszed az utcankban elszort minden szemetet,( tiszta is az utcank) a sarkon lako csaladnak van egy tacskoja, aki elhizott egyik evben , azota minden reggel pontosan 7 kor setara viszik, csak nehogy visszahizzon, a masik oldalon levo bacsi allandoan kinn ulve cigizik, meg telen is.
Csak most leirva tunik soknak, egyebkent a reszem, ha nem igy van, mar keresem oket.
Sokunknak tavolsagra van szuksege, hogy erdekesseget talaljon,holott a kezzelfoghato is lehet ugyanolyan erdekes, csak annyira a reszunkke valt, hogy mar nem is tulajdonitunk jelentoseget.
Epiteszeti, vagy termeszeti szepsegu latvanyt, kulonbseget leszamitva legtobbszor azonnal vagytam haza, ha elutaztam.Vagytam vissza a szokasainkhoz, szokasaimhoz. A nyugodt, kiegyensulyozott elet tartozeka, elengedhetetlenul az.Egy nagyon eros allandosag szukseges a nagyon felgyorsult valtozasokhoz, hogy ne erezzunk szedulest...

Ti hogy vagytok ezzel?a szokasokkal?

4 comments:

  1. Egy bizonyos korban, már nehezebben fogadjuk el a változást, kialakulnak szokásaink, már máshol el sem tudok aludni, csak a saját ágyamban, saját párnámon, talán az állandóságom is túl erős, hogy bármit változtatnék rajta...
    Puszillak Ágnes:)))

    ReplyDelete
  2. Az alvassal en gyerekkromtol kezdve szenvedtem:D barhova utaztam, az az elso, hogy valami otthonosra cserelek, teritot, fotot kirakok , viragot stb.

    Koszonom a hozzaszolasod Kedves Rozsa:)Puszillak!

    ReplyDelete
  3. Hétközben reggel fél hatkor kelek, télen először a kandalló tüzét élesztem fel és a kedvenc bögrémből ráérősen megiszom a kávémat, tejszínnel, cukor nélkül. Nyáron ugyan ez, kandalló nélkül:) Ez az én elmélkedős fél órám.:)

    ReplyDelete
  4. tami:)nagyon koszonom, hogy megoszotttad velem.
    Nekem nem mindig sikerul igy, pedig torekszem ra, de a ferjem azonnal sokat beszel, ahogy felebred:D

    puszi, szep hetveget!

    ReplyDelete