Sunday, October 30, 2011

messze és távol...

Itt nem ismerik, nem unnep a Halottak vagy Mindenszentek napja. Nem volt ez nalam sem mindig igy, hogy az ablakot folgyertyazzam, es estenkent meggyujtsam, idezve a gyermekkort, amikor ilyen idoben a sotetben a langok olyan szepen imbolyogtak. Szuleim elvesztese valtotta ki, hogy igy, ha nem is a sir folott, de az emlekuk folott gyertyat gyujtok.
Szeretik a fiuk, valahogy megszeretnek meg egy ilyen szomoru unnepet is velem.Azt mondjak szep, es mivel itt nincs ,igy meg attol is szep, hogy szokottat bont meg, elter.Megallit embereket, akik kerdeseket tesznek fol.Tetszik, amit hallanak.

A naplomban igyekszem nem ismetelni onmagam, igy ez a bejegyzes most nem csak a rokonoknak szol, meg akkor sem, ha az O gyertyajuk a legnagyobb es legegyedibb.
Ha valakit csak ugy elveszitunk az eletunkbol, O is meghal .Tavolsag, ido elszakitja, az emleke marad, a kep idovel egyre nehezebben hivhato elo, de az erzes nem veszit ertekebol.

Feketek egyes torzsei ugy emlekeznek halottaikrol, ha eppen egyutt vannak es valaki eszukbe jut, az italbol egy poharral a foldre ontenek, gondolvan, hogy eljut Hozza.Es sajatjuk megemelve koccintanak, bele a levegobe.

Az itteni temetok egyszerusege azonnal megerintett, tobbnyire csak egy fejko van, nincsenek siragyasok, a fuvet a temeto tartja rendben.Ha kivulrol, vagy bent setalva nezelodik az ember, egyforma mindenki, olyan, mint ahogy Isten elott vagyunk. Sokfelen emlekezunk, sokfele idopontban, a kozos az emlekezes, ha igy, ha ugy..ki szomoruan, csondben, ki vigadva sirva, ki egy kijelolt napon, masok egy egy neves napon, szuletesnap, evfordulo, vagy csak kedve van beszelgetni ....mindenhogyan meghatoan szep...


* ez a sirko az itteni temetonkben van, egy Agnes nevu, tobb, mint 100 evvel korabban elt, es meg oktoberben is szuletett, es oktoberben halt meg...gyujtottam erte is egy gyertyat..

6 comments:

  1. Nagyon helyes,hogy elmondtad és megmutatod a családodnak, hogy van egy ilyen ünnep. Ez becsülendő! Azt gondolom egyetlen nap az év 365 napjából nem sok...ez a minimum, hogy megtiszteljük az elhunytakat, akár rokonok, akár ismeretlen Ágnesek azok....

    ReplyDelete
  2. Az én szülőfalum távol van tőlem és ott vannak eltemetve a szüleim, nagyszüleim,nem tudok Halottak napján menni, mert a sírokat rendben is kell tenni, így pár nappal előtte szoktunk menni, olyankor már a temetőben sokan vannak, régi barátok, ismerősök, közben elbeszélgetünk, felidézzük az ifjúságunkat és ezzel egyben az emlékeket melyek a szeretteimhez kötnek, korán eljöttem otthonról és csak azt az időszakot töltöttem velük...
    Halottak napján a férjemmel kisétálunk az itteni temetőbe, a férjem sem idevaló, így neki sincs itt eltemetve senkije sem, de a barátaink, szomszédaink, ismerőseink, akik 40 évig az életünk részei voltak, megállunk a sírjuknál, emlékezünk...

    ReplyDelete
  3. Egyetertunk Froni:) persze nem egy alkalommal gondolunk oda, de olyankor csak a lelkunkben gyujtunk gyertyat.
    Nagyon szeretem megadni a tiszteletet minden unnepnek.

    ReplyDelete
  4. Rozsa:)

    Pontosan ezert emeltem ki, hogy itt milyen szimpatikus az, hogy nincsenek sirok, csak fejfa.Ha valaki tavolra is szakad de a siron nem latszik, hogy el lenne hanyagolva.
    Mi meg eppen a Tietek felenel tarunk Rozsa kedves, kicsivel tobb, mint 20 ev.Csak abban mas, hogy a temetoben nem talalkozunk ismerosokkel ilyenkor...

    ReplyDelete
  5. Nekem nagyon is tetszik az egyszerű fejfák szokása, a halálban mindenki egyenlő jelképeként, nálunk ez máshogy van... viszont a gyertyagyújtás, az emlékezés az szép. Két éve írtam egy kis történetet, kíváncsi lennék a véleményedre, ha nem bánod belinkelem: http://gondolathullamok.blogspot.com/2009/11/halottak-napja.html#!/2009/11/halottak-napja.html

    ReplyDelete
  6. Egyezunk ebben is, egy velemenyt osztunk.Este megyek a blogodba es elolvasom okvetlenul!

    ReplyDelete