Sok film dolgozta fol az idoutazast, legromantikusabban talan a A haz a tonal, engem megis inkabb ez vonzott a legjobban,az evszakok kozotti, felgyorsitva, 24 ora alatt eljem meg, mint amikor egy virag nyilik, es nehany masodperc alatt mutatjak be.Pontosan igy vagytam ra, turelmesen turelmetlenul:)
Minden erommel a hallgatasra osszpontositottam, szinte csak ket fulnek tudnam abrazolni magam, amikor valaki arrol meselt milyen megelni azt, ahogy a telbol utazol a forro nyarba. Na nem ugy, hogy beszallunk egy repulobe es hopp ott meg kiszallunk es sut a nap, eppen ugy, ahogy a magazinokban szemleltettek.Nem, en nem igy vagyakoztam megtapasztalni az erzest, a latvanyt.A borommel akartam erezni, minden idegsejtemmel a hideg, jeges levego, hogy langyosodik, oldodik, hogy kezdi leolvasztani rolam a reteges oltozeket.Mint egy rozsa, amikor szirmonkent nyilik, lassan, egyenkent.Igy kepzeltem, igy vagyakoztam, csondben, magamban, minden ilyen meset fulemmel elnyelve, nem engedve el egyetlen betut sem.
Elerkezett az a teli nap, amikor az ures huto tatongott ram, nem akartunk semmi romlandot vagy nem romlandot hagyni benne.A csomagok a kocsiban, terkepek, ami hianyzik azt majd utkozben. Hideg volt, ropogott a fagyos kemeny ho a csizmam alatt, amig a kocsihoz siettem, ez a nehany perc is eleg volt ahhoz, hogy fazzak.A fogamba utott a hideg, amig beszed kisereteben utoljara atneztem a csomagtartot.Indulhatunk is.Neztem a bokrokon, fakon, ereszeken csungo jegcsapokat.A ho egyes parkoloknal meteres magassagot ert el. A kocsiban sem vettem le a telikabatot, a kesztyu is maradt a kezemen.Haladtunk deli iranyba, 130 km/orankent.A taj , a latvany orakig nem valtozott,idovel talan a ho mennyisege volt lathatoan kevesebb.Az is lehet en akartam igy latni, mert turelmetlenul vartam, pontosan ma sem tudom mire, csak vartam.Azt vettem eszre, hogy eltunt a ho, egy ideje szurke a taj, eszre sem vettem, a kesztyu nem volt a kezemen.Masodszor alltunk meg, reflexszeruen vettem le a kabatom, vastag pulcsi volt alatta, egy mereg zold garbo.A szendvicsek elfogytak, hihetetlen de a szavak is, eszre sem vettem es elszenderedtem.Arra ebredtem, hogy a vallam bokdosod, mert megjelentek az elso zold novenyek.Georgia-t talan 14 ora vezetes utan ertuk el, ahol mar egyre tobb zold volt, itt mar a garbo is lekerult, mert ki akartam szallni, meg akartam simitani a bokrokat, es erezni akartam, ahogy a nap lesimogatja rolam a pulovert.Nevettem, nevetett a nap is velem, meg Te is.Hasonlatot kerestem azonnal, mert mindig ugy hiszem azzal jobban tudok erzekeltetni.Regi elso mozgo filmekhez hasonlitottam magunkat, olyan gyorsakhoz, hogy ugy erkeztunk a hobol, a kopott szurkebol, a halottnak hittbol, ebbe a zoldbe, ami luktet a szinevel, a nap melege mintha csokot lehelne egy csipkerozsika alomban szuszogo termeszetnek, hogy ne aludjon vegre. Mar nem aludtam el, mar nem fogytak el a szavak, es alig vartam, hogy lassam a feher homoku partot, a palmafakat.Es ekkor meg nem is tudtam, hogy a kedvembe fog jarni a termeszet es megmutatja a narancs, grapefruit fait is, elotte eros illataval csalogatva.Lekerult a csizma, a hosszu farmer, ugy ereztem en vetkozom, a termeszet oltozik korulottem , egyre szebbe, egyre invitalobba.Tampa Floridaban lattam eloszor hofeher homoku partot es emerald szinu vizet, igy egymas mellett, ilyen eros, de megis lelegzetelallito kontrasztban, es este a parti setanal a delfinek cirkuszi produkciojan amulhattunk, nevettem, ugraltam, tapsoltam oromomben. Miami-ba atmenni talaltunk egy alligator utat, ez a neve, izgalmas, kalandosnak igerkezett.Hihetetlennek, de megis olyan makebelievesnek.Kialtottam, hogy allj meg, gyorsan allj meg, mert ott, ott az arokban lattam ahogy mozdult.Kiszalltam a kocsibol es ott voltak, beleolvadva a kornyezetbe, lustan, unottan neztek ram.-Mi van nem lattal meg hullot?-ilyet gondolhattak.Soha nem szemeztem meg igy, lepestavolsagrol, vedohalo nelkul.Masik oldalon indultunk vissza egy hettel kesobb, amikor a sztriptizt megforditottuk, mintha a film visszafele porogne. Nehez volt ujra oltozni, nehez volt csizmat, garbot huzni, mert a borunk megszivta magat a nappal, az erejebol maradt eleg bennunk.Mintha csak azert is, hogy emlekul adjon, legyen tartalekom, hiheto legyen, hogy ott jartam, hogy visszavar, ha fogyna, ha vegkepp elfogyna, ha lekopna a szin amit festett. Eletem egyik legszebb elmenye volt, a polot ma is orzom a krokodil keppel, es az uzenettel:Kuldjete
k nyaralokat, a legutobbi nagyon finom volt!:) Valamiert az elsok, legyen az barmi, azok sokkal kulonlegesebbek, sokkal melyebb nyomot hagynak bennunk, legyen az barmilyen esemeny.Igy esett ez is, ez az ut, ez minden apro icipici reszleteben bennem van, nem tudta folulirni egyik utana kovetkezo sem, mert volt.
