A kutyak csak neznek , nezik a novekvo ruhahalmazt, kozben engem is, egyelore nem lattam,hogy egymasra is neznenek. Szerencsere csak mi vagyunk mar itthon. A hosszu hetvegen meg kiadta minden erejet a nyar, olyan meleg volt, hogy vegelgyengult es atadta helyet az osznek. En ilyenkor azert tudok nagyon orulni, mert a regi ruhadarabok ugy kerulnek elo a honapok utan, mintha most vettem volna, az uj varazsaval birnak. Megsimogattam egy egy kardiganom, magamra is tekertem, hogy korbe oleljen, es a huvos levego miatt kulonosen jol esik. Na es a szoknyak, nem hagyhatom ki egyiket sem.A kutyak ezt nem ertik, csak neznek, egy egy darabot megszagolnak es valoszinu nem ertik az elmeallapotom:) Nehez donteni , de lassan megiscsak el kell dontenem melyiket veszem fel, ha idoben akarok elindulni. Szeretem az oszt, a szinkavalkaddal, ami a termeszetben meg nem jelentkezik, minden zold meg, de a levego olyan friss, hogy tudom hamarosan szep lassan a fak is atoltoznek.Eloszor olyan sokszinuek, mint az en fejemben a zavar pillanatnyilag, hogy mit vegyek fol, a fak is nehezen dontik el.De e vegen, amikor rozsda-bordo-vorosben pompaznak, csak allhatunk szo nelkul, mert mit is lehetne mondani, a tekintetunk a legkifejezobb.
