Bizonyara mindenki ismeri azt a kifejezest, hogy van ami kigondolva szebben fest, mint kimondva. Talaltam egy kivetelt, (gondolom van tobb is)de en most ezt talaltam, a hagymaleves, ami kigondolva, kimondva, leirva, sot foton nezve is borzalmas. Mekkora meglepetes az ize, arra nem talalok szavakat. Egy nezelodesem soran akadtam ra, a francia hagymaleves receptje, elkeszitettem, es olyan finom volt, hogy komolyan meglepodtem, es ha valaki csak meselne, bologatnek udvariasan, hogy aham , biztosan nagyon finom, de a fejemben csak raznam a fejem, hogy ugyan ki az az orult , aki hagymalevest eszik. Nincs budos lehellet, mert piritaskor elvesziti az erejet, nincs gyomorfajdalom, egyszoval semmilyen kellemetlen utoerzes.Es azt erzem felsoleguti megfazasra kivalo.Az csak bonusz, hogy az ehseget is csillapitja, sot a hozza illo piritossal es reszelt sajttal egytaletel is lehet, ha valaki nem nagy etku. Kezdtem enyhen kohogni, es bar a lazam lement, de a torkom meg kapart, igy jutott eszembe a leves.Amikor kicsi voltam ayukam sokszor keszitett ilyen izu teat, de az fortelmes volt.Igaz abban az idoben a huslevesben ha veletlenul egy sargarepara haraptam, kiszaladtak velem, mert azonnal oklendezni kezdtem.Mekkora utat tettem meg te jo eg, hagymalevest eszek, sot en fozom, es most meg beszelek is rola.A biztonsag kedveert azt hiszem megiscsak lazat merek:)
