Beszelgettunk, mi, lanyok, asszonyok, es azt hiszem ismet kivalo megallapitasra jutottam a gondolatmenet vegen. Olyan csapongos ossze vissza beszelgetes volt, kirol masrol, nokrol, ferfiakrol.Miben kulonbozunk, hasonlitunk stb. A taskak gyujtese utan megemlitettem, hogy mi nok a cipokkel is igy vagyunk, minden ruhahoz megfelelo szinu szabasu, anyagu illik.Az is lehet soha nem lesz a labunkon, de jo nezni a polcon, hogy mi birtokoljuk.Neha megvesszuk csak azert, mert szinte ingyen volt, orultseg lett volna ott hagyni. Es ekkor lampa villant a fejemben.Tehat gyujtjuk a taskakat, cipoket, ruhakat, de a Ferfi az legyen egy, es csak a mienk, holtodiglan-holtomiglan. Ha atmegyek a masik oldalra, a fiukhoz, marpedig kepzeletemben atneztem, hogy ok nem pulzusoznak egy jo cipo, jo taska, vagy jo nadrag lattan, csak egy jo szoknya lattan, vagyis naluk eppen forditva jelentkezik , cipobol eleg egy is, lanyokbol viszont johet egesz kollekcio.Es akarcsak nalunk lehet szoke, voros, fekete, neha egy egy egzotikus darab is:) Es ha veletlenul rajtakapjuk egy egy voros szemlelesen, meg meg sem jegyezhetjuk, hogy ejnye, mert jonne a valasz, hogy Dragam en sem szoltam a a fekete vagy piros cipoert, es Te nem csak szemlelted, Te haza is vitted.
